Sóvárgok.

Kezem lassan felemeli ruhám, mintha önálló életet élne … tenyerébe veszi feszülő mellemet … érzékeli, hogy most teltebb, feszes, szinte duzzadt, belesimul a két tenyérbe … bimbóm, mint egy-egy kemény cseresznye …

Nem. Nem én magamnak.

Jöjj te … érints meg. Fogd kezedbe férfikézre éhező keblemet, aztán ujjaidat lassan csúsztasd combom közé, keresd a mélyet, merülj meg bennem. Kivánlak. Siess. Ha már tegnap jöttél volna, akkor is késő lenne …

Egy pórias tüzelő nőstény … épp most ez vagyok.