éjszaka csendje gyűlik körém
füstszag kereng
megszokott hangok enyésznek
jelzik az éjjelt
lelkemben tűzpiros indák
izzanak, befonnak
bőrömön át kikúsznak az éjbe
s ott már bársonyfeketén
semmibe tűnnek
jelzik az éjjelt
apró bogár lámpakörön táncol
bolond nevetéssel
tűzbe repül, lobban és vége
jelzi az éjjelt
távolból kórus ciripel
reszelős lábú tücskök
hegedűszava sir fel
monoton jajongásuk
jelzi az éjjelt
titokvirág szirma pattan
most nyilik
éj virága s mézédes illata
teljesen elönti lelkem
jelzi az éjjelt