én 01:02: hazajöttem melóból, lefeküdtem és mostanáig aludtam. a legjobb volt, amit ilyen szar kedvvel tehettem ….

Ha az ember ilyen vacakul van, inkább ne legyen senki terhére. Főleg önmaga terhére ne. Egyszerűbb aludni egy nagyot. Bár azt az egy telefont kihagytam volna, ami legszebb álmom közben jött … mert utána meg csak marhaságokat álmodtam. Csak a hangomat akarta hallani. Természetesen a „Will the circle”. És hogy szeret. És menjek ki hozzá Angliába. Mert velem akar élni. És feleségül akar venni. És természetesen vigyem a gyerekemet. Mert neki is sokkal több lehetősége lenne kinn.

Hát az lehet, hogy a kölkömnek több lehetősége lenne. De nekem nem. Az elúszott hajó tipikus esete. Az ő részéről. Miért nem mondta húsz éve …

Jól vagyok én itt a helyemen.

Hallgatok még egy kis zenét, iszok egy kávét. Aztán majd újra visszafekszem.

Jaa … szerintem csak annyi a baja, hogy fél a magányos öregségtől. És leginkább egy ápolónőt szeretne maga mellé. Engem sem dob fel a valószinűleg magányos öregség gondolata. De azért nem szarok be tőle. Egy: nem vagyok még öreg. Kettő: mindig lesznek jó és élvezetes dolgok, amikkel foglalkozni lehet. Nem fogok unatkozni. Három: amig itt vagyok én önmagamnak, soha nem lehetek igazán magányos. Hiszen jó társaságban vagyok -kacsint -lol

És szarok rá, ha bárki ezért nagyképűnek tart.

Most néztem az immár tegnapi lélekmelegitős idézetet.

Egy másodperc alatt fel lehet villantani egy barátságos mosolyt. Egy perc alatt a mosoly másokra is átragad. Egy óra alatt belefárad a képed. Ha egy napig mosolyogsz, a többiek irigyek lesznek. Egy hét alatt a mosoly hétköznapivá válik. Egy hónapnyi mosolyt nem hisz el senki sem. Egy egész évig csak az amerikaiak mosolyognak.
Timo Parvela

Teljesen igaza van. Nem fogok állandóan vigyorogni mindenkire, mint pék kutyája a meleg kiflire. Mindig igyekeztem, hogy a mosolyom valóságos legyen -mosoly Mint ahogy most is az.

Éjjel 2 óra. Na, mosogass el Én. Mert rend a lelke mindennek.