Éjmadár

Téli fagyos éjjelen, világít a hold a semmiben
Sötét bársony ruhán csillog a sok gyémánt
szürke bárányfelőket űz a jeges szél fenn.
A hó fagyottan villog a kihalt utcán.

Egy magányos madár kémleli a mázas, rideg éjszakát.
Társra vár, remél. Könnyes szemmel regél.
Az éjszaka fensége elragadja, Lesi a komor csodát.
Könnyes szemme túlragyogja a estélyibe csillogó mesét.

Hideg szél borzolja szárnyait, összerádul törékeny teste.
Makacsmód előretartja szép fejét, úgy harcol.
– Én erős vagyok! Nem adom magam akárkinek! Hiába te!
Sírva kacag, táncol, harcol. És boldogan él. Valahol.

Tommy