Életem legszebb nyara
Fekszem a karjában, inkább mellette, szeretkezés után, kielégülten és kifáradva és gondolkodom … A gondolataim egy régenvolt nyár körül cikáznak, nem tudom, hogy miért jutott most eszembe.
Valaha láttam egy filmet, az volt a cime, hogy Kamaszkorom legszebb nyara …
Nem tudom, hogy ez a nyár mindenkinek a kamaszkorában volt-e, mint nekem is, mert akár máskor is lehet az ember életében. Nekem akkor volt.
Tizenhét éves voltam. És nem tudom, hogy miért emlékszem arra a nyárra azóta is úgy, hogy az volt a legszebb. Ha belegondolok, nem volt benne semmi különleges történés …
Arra emlékszem, hogy akkor volt itt az ejtőernyős világbajnokság. Reklámokkal tele a város, mindenki a verseny lázában égett. Nem is csoda … különleges dolog volt, hogy egy ilyen világeseményt egy ilyen kisvárosban rendezzenek meg. A boltokban reklámdolgok, feliratos pólók, minden. Emlékszem egy konkrét napra is, amikor anyával mentünk fel a városba, boltokat nézegettünk. Volt egy édességbolt a központban, régimódi, olyan széles szájú üvegekben voltak a különböző cukorkák, bombonok … emlékszem, hogy akkor oda is bementünk. Mellette volt egy ruházati bolt, ott vett nekem egy feliratos pólót a világbajnokság emblémájával … nagyon sokáig megvolt utána.
De mindösszesen ennyi a konkrétum, amire abból a nyárból emlékszem, semmi más. Nem tudom, hogy miért volt olyan különlegesen szép számomra. De az volt …
Biztos, hogy nagyon sokat kerékpároztam, mindig is szerettem. Az is biztos, hogy amikor csak lehetett, zenét hallgattam. De ezeket akkoriban évekig kedveltem. Ezektől bizos, hogy nem lehetett különleges.
Azt is tudom, hogy szerelmes voltam, reménytelenül, mint akkor mindig … Emlékszem az éjszakákra, amikor a holdfény pászmáit néztem a fák lombjai között és álmodoztam. Ezüst fény öntötte el a kertet, mintha egy csillogó, ragyogó fátyol borult volna rá …
De máskor is ilyen volt a holdfény.
Nem tudom, hogy mitől voltam azon a nyáron annyira boldog, hogy azóta is úgy emlékszem rá, mint életem legszebb nyarára …
Ezek járnak a fejemben, összekeveredve a szeretkezés élményével. Még érzem a mellbimbómon az ujjai szoritását, sajog az ölem, mert kezével oly mélyen járt bennem, hogy azt éreztem, szétszakit tán. Sikitásom annyira hangos volt, hogy közben felkelt, becsukta az erkélyajtót, majd ujjai ismét ölembe mélyedtek … most már sikolthatok … Amikor már azt hittem, hogy ennél jobb nem is lehet, fölém térdelt, belém hatolt … és én már jó előre megtapasztaltam, milyen is lehet majd a mennyek országában élni …
Feküdtünk, kicsit el is szunnyadt … kezemmel közben lágyan megérintettem férfiasságát, még nedves volt az ölemtől. Lentebb csúsztam, számba vettem és megtisztogattam. Éreztem nyelvemen nedveink összekeveredett izét, kicsit édes, kicsit sós, boldogitó ilyet érezni …
És közben gondolkodtam … mitől is volt az a bizonyos régi nyár olyan nagyszerű ….
Nem hiszek a csodákban, sem az ilyesfajta előre megérzésben. De azon a nyáron, valahol az én kamaszlelkemtől igen távol született egy kisfiú. Nem tudtam róla … hogy is tudhattam volna. Nap mint nap emberek százai születnek. De akkor indult útjára egy élet ….
Ő volt az a kisfiú.
Nem éreztem meg persze. De azóta is emlékszek arra az érzésre, ami már akkor is erősen élt bennem: ez a nyár valamiért különleges.