Valami bújkál bennem … Egy gondolatkavalkád. Mindenről. Életről, halálról, szépről és csúnyáról, jóról és rosszról, félelemről, bátorságról …. mindenről.

Életről, halálról, cseresznyevirágról ….

Csak még nincsenek szavak. Apró szilánkok vannak, a gondolat apró rohanásai, szinte megfoghatatlanok … Néha megmarkolom, már azt hiszem, hogy csokorba gyűjtöttem, de nem … elillannak, ahogy jöttek, kacagva keringenek körülöttem, rajtam nevetnek. Fogj meg, ha tudsz …

Kapdosok kezemmel, mint őrült lepkevadász …. hiába. Nos, majd csak összegyűlnek egyszer. Szépen csokorban, kerek mondatokban. De addig csak foszlányok maradnak. És én ülök itt az éjszakában …

És várok.

Élet. Oly véges. Ifjú fejjel végtelennek tűnik, halhatatlanság szines, csapongó madara, száll, nem törődik a holnappal, csak a mával. Nincs még számára holnap…. Szomjasan issza a tünékeny ifjúság erővel, energiával csordultig teli kelyhét, mely úgy tűnik, sose ürül ki …

Halál. Oly véges. Ma még vagyok, s tán holnap nem leszek már. Snitt, mint egy filmben, mit tehetségtelen, rossz rendező rendezett … Hol van a slusszpoén? Hol van a boldog vég, a happy end? Sehol. Ma még létezem és lélekzem. De mi lesz holnap, nem tudom … félelmetes.

Mi az a szépség? Oly relativ. Szép egy gyermek kiváncsi szeme, mely érdeklődve nézi a még ismeretlen világot. Szép egy lány rajongó tekintete, mit kedvesére vet. Szép a kéz, mely ölel, szép a szó, mely simogatva bókol. Sok minden szép …

Mi a rossz? Oly relativ. Rossz a félelelem, a rettegés, a fájó-sértő szavak, a mindennapok tüskéi, melyek apró tőrként fúródnak a szivbe, fájdalommal töltve meg a hétköznapokat. A bizonytalanság is rossz, az ember vágyna egy sziklára, talán egy ősi-öreg fára, mely szilárd és biztonságot ad. De hol van manapság biztonság? Tán sehol.

Mi a félelem? Oly kegyetlen. Megkeserit boldog perceket, siró órákká váltja őket …

Mi a bátorság? Oly bizonytalan … Élni az kell. De mi kell az élet végén? Az is bátorság talán? Vagy belefáradás a könyörtelen harcba, amit azért folytat a lélek, hogy viz fölött tartsa a fejét …

És mi a cseresznyevirág? Szikár ág, rajta apró rügy, félénken kibomlik, szirmai édes rózsaszinek, illata bóditó, otthont ad bogárnak, méhnek, majd ledobja sziromruháját, gyümölcsöt nevel, apró zöld bogyó, mely növekszik, vérvörös izes gyümölcs lesz, már férgek rágják, levét kiszivják, összetöpped … és egy erős szélrohamban bevégzi sorsát … lehulll. Szimbóluma a mindennek, születésnek, életnek, halálnak, szépnek, csúnyának, rossznak és jónak, félelemnek, bátorságnak …

(2010.06.29.)