Egyszer csinálni akart egy videót. Egy Benny Benassi szám zenéjére. Az elképzelés megvolt. Ott villózott az agyában a kép, egyetlen vörös rózsa képe, amint a zene ütemére ritmusosan pulzálva mozognak a szirmai. Persze technika az nem volt hozzá. Olyan video szerkesztő program minimum hat számjegyű, ha nem hét … összegbe kerülne.

Néha lejátszotta magának azt a zenét. És lecsukott szemhéja mögött látta a virág élő lüktetését, szabályos ritmusban. Gyönyörű volt.

Ma reggel eszébe jutott. Pontosan ez az a ritmus. Ez az a lüktetés. Amit érzett az éjjel a tenyerében, a bőrén, szinte mindenhol. És amitől felmelegedett. Lehet, hogy módosít valamit a saját agya, szervezete rezgésszámán? Ki tudja. De az bztos, hogy olyankor nem fázik, nincs az a csontig hatoló hideg.

– Miért sírsz?
– Amikor az emberben túl sok gyengédség van, akkor néha kicsordul a fölösleg a szemén – és már mindketten mosolyogtak.

Mi is volt annak a számnak a címe? Born to be alive.
Elevennek születtem …
Jó néha érezni ezt a fajta „elevenséget”

– Megmozgatom már a kezem, mert elzsibbadt.
– Pedig én csak fogtam. Tartottam.
– Szorongattad.
– Csak fogtam.
– Neked ez a szorongatás a tartás?