az alábbi történetet nem én írtam, hanem egy Pixis tagtársam, akinek szintén az a véleménye, hogy a findom akkor az igazi, ha erotika is van benne 🙂
az író 152ver.

---

Elhagyva 7 („spinoff”) – mindenki elmegy a bús fenébe.

Szóval ott voltam a garázsban, miután Zsuzsanna kisasszony kiment. Vagy inkább Zsu, gondoltam. Mert arra jutottam, hogy nem lesz ez így jó, mert ez most most már nem úgy rossz és alázó nekem, hogy az jó legyen.

Mert ha megnézem, miről is van szó. volt az Úrnőm, aki lelépett, mert szerelmes lett. Van most helyette egy undok, iszákos liba. Jó, kihasznál, amit szeretek, de aki túl sokszor elveti a sulykot, s túlmegy az alázási határokon. Ő A. Ezentúl így gondolok rá. Van egy hasonlóan semmirekellő barátnője (ivócimbora), ő B. Szívat, ami lehetne jó is, ha nem menne túl az említett határokon. (Mondtam már, hogy utálom a findom-okat, ha nincs mellette erotika?)
És most itt van ez a hajléktalan, Zs. (No, ő még nem olyan borzasztó. Majd meglátjuk, miből lesz a cserebogár.)

Szóval mindenki elmehet a bús picsába! Nos, akkor hát gondoljuk át, cselekedjünk.

És másnap munkába menve el is kezdtem.
Reggel ahogy a lányok dolgozni mentek, mentem én is. Magamhoz vettem a ház összes kulcsát (több darab volt belőle.
Délelőtt kértem időpontot az ügyvédhez, akivel a szívességi lakáshasználati szerződést csináltuk. Délutánra meg is volt. Nem kellett közös megegyezés a felmondáshoz. 30 nap felmondási idő, aztán szevasz.
4 példányban megírva, ügyvédi letétben, s minden. Rendes, géppel írt névtelen feljelentés, mondaná erre Pelikán elvtárs, de az egy másik mozi. 2-t dossziéba is raktam, egyet meg a saját táskámba.

Az ebédszünetben írtam egy kör email-t pár cimborának (kiválasztottam, akiket megbízhatónak tartottam ilyen diszkrét ügyben), hogy munka után evészet és ivászat nálam.
A kaját és a bort-sört én állom (ennek nem tudnak ellenállni), s felvetettem, hogy talán lányok is lesznek (ennek sem fognak). Akadtak is jelentkezők.
Tudtam, időben hazamennek tőlem, mert ez nem péntek esti „ereszd el a hajam”.
Aztán „sajnos” kikapcsolódott a telefonom.
Azt is tudtam, hogy A és B mikor ér haza, ma későn jönnek, mint mondták még tegnap. Eszerint időzítettem a vendégség kezdetét is
Kicsit előbb eljöttem (nem volt annyi munka sem), és hazafele menet bevásároltam, amit kell.

Mikor hazaértem, még csak Zs., azaz Zsu volt otthon, egyelőre Zsuzsanna kisasszony.

——————–

Elhagyva 7/2 („spinoff”) – Egérke. Előkészületek a bús fenéhez
————

Zs./Zsu/Zsuzsanna kisasszony: szóval Zsu a konyhában volt. Mezítláb papucsban, egy szál pólóban, a haja géppel rövidre nyírva, szinte fiúsra (tegnap még hosszabb volt). Amolyan 5/10-es szürke kis egérkeként. (Mármint, ha az arcát-szemét nem számítjuk). Szóval a konyhában a seggéig érő, „alul semmi” stílusú pólójában (vajon van alatta valami?) a munkapultnál kavart valamit.

Azonban nem hallott meg. El volt foglalva. A munkaasztalon rengeteg szennyes edény, a konyha úgymond romokban. Mellette pár könyv hevert, kettő nyitva, meg az okosteló. Nagggyon tudományos. Egyik kezében kanál, épp szájba vett valamit. A másik kezével maga előtt matatott valamit ott lent az „övvonalban”, közben hátrahajtotta fejét. Átszellemülten csettintett a nyelvével, mintha még kéjesen nyögött is volna.

Ahogy figyeltem, arra gondoltam, hogy szinte kár, hogy „egérke kisasszony” is menni fog a másik kettővel. (Neki még szerződése sincs, különösebben küldenem sem kell. Mindenki mehet vissza a balettba ugrálni, ahogy mondani szokás.) De nem sokáig figyelhettem, mert hamar meghallott (fene az éles fülét).
Nem szólt, csak intett a fejével.
– Üdvözlöm, Zsuzsanna kisasszony
– Mi van kutya, megérkeztél?
Illőn üdvözöltem, alázatosan kézcsókot adtam a nyújtott kezére. Leraktam a konyhába, amit vásároltam.
– Láthatod, főzök. Estére.
(A. is akar valami bulit? Nem hinném, mondta volna, utasítás formájában. Vagy Zs. sejt valamit? Nem
tudom, majd kiderül talán.)
– Látom, akarom mondani igenis. Mosogassak?
– Ez nem is kérdés, másra te a konyhában nem vagy jó. De előbb gyere ide! Állj térdre, s csukd be a szemed!
Így is tettem. Rám is került egy rögtönzött szemkötő.

– Tátsd ki a szád, kóstolót kapsz a csokoládéból.

Tátogtam is, mint valami kisgyerek. Közben az jutott eszembe, hogy az igazi csokoládé nem édes, és régen nemi ajzószerként használták.
A kanál bekerült a számba, lassan lenyaltam a tartalmát, s ízlelgettem.
– Ez nem édes. Nagyon nem – mondtam
– Persze, hogy nem, te kutya. Mit vártál, te édesszájú puhány? Az igazi csokoládé sosem édes, és úgy egyébként nemi ajzószer.

Rímelt, véletlenül, gondoltam. Közben megesküdtem volna, hogy ő is bevesz még egy kanállal, de látni nem láttam. Aztán így szólt.
– Most pedig nekivetkőzöl, és nekiállsz a rendrakásnak.
– Igenis, kisasszony – álltam fel, vettem volna le a szemkötőt
– Szemkötő marad! Egyelőre. Én vetkőztetlek.
Éreztem, ahogy gyors, határozott kézmozdulatokkal vette le a nadrágomat, majd az alsógatyát is.
– Térdre megint!
Ekkor levette a zakómat. Megcsapott a pinaszag mással össze nem téveszthető bukéja. Aljasan izgató dolog ilyen lenge öltözetben tenni-venni.
– Látom, alatta nem ing, nyakkendő van, hanem garbó. Ezt már szeretem.
S levette az összes felsőruhámat. A zokni kivételével meztelen voltam. A farkam már kezdett ágaskodni.
– Állj fel! Nem képzeled, hogy a zoknidat is leveszem? Leveheted a szemkötőt. De ha meglátom, hogy áll a farkad, jégkockával hűtöm le a kedved büntetésből.
Ettől még jobban bizsergett, de mit tehettem, tettem, amit Zsu mondott. Meztelen voltam, ott
álltam, s lassan körbejárt. Egész 160 centijével magasodott 170 centis valóm fölé (reggel 171… és fél).

Állt a farkam, és kérdőn néztem, vártam a büntetést.
Ki nem mondott kérdésemre gúnyos választ kaptam.
– Nem láttam semmit. Szerencséd, hogy nem áll. Tud egyáltalán olyat? Tudod, az erekció olyan, mint az intelligencia. Ha van, akkor látható. Meztelenül fogsz mosogatni.
Ettől le is lankadtam. Ráadásnak egy fakanállal a fenekemre csapott, majd így folytatta:
– De ha hozzám mersz érni egy ujjal is engedély nélkül, nagyon megbüntetlek. A fejedre öntöm az össze konyhai hulladékot, és takaríthatod el, majd meztelenül viszed ki az udvari kukába.

————————-

Elhagyva 7/3 („spinoff”) – a gasztro-randi folytatódik
———-

Hiába forrázott le az előbb, újra izgalomba jöttem. Nagyon izgatott a dolog, és eskü, meg is csináltam volna, ha nem tudtam volna, hogy másra kell az idő. A szolgai stílusnál határozottabban kell előjönni a dologgal.
– Zsuzsanna kisasszony!
– Mi kellene, kutya?
Kérdezte inkább keménynek szánt, semmint kemény hangon. Azért óvatosan kezdtem bele.
– Lenne este egy összejövetel itt a házban, arra kéne összehozni valami terülj-asztalkámat.
– Igazán? Anna és Barbi nem említették.
– Nos, az meglehet.
– Szemtelen vagy, kutya!
Igazán tetszett, ahogy ezt mondta. Az futott rajtam végig, a tudatomon is, meg a gerincemen is, hogy ez mégis csak egy jófajta alázás.
– Szóval ezért nem értél hozzám, mert szorít az idő. Pedig akartad a büntetést, láttam rajtad.
Hosszan simított rajtam végig az erős kezével.
– Sok a hátadon is a szőr.
Kicsit kiesett a szerepéből, gondoltam.
– Nem baj, bundás kutya, csináld a dolgod!

Nekiálltunk a munkának, én meztelenül, ő az egy szál pólójában, s közben beszélgettünk. Miközben zörögtünk a konyhában, meséltem pl. a munkámról, mindenféle (neki) unalmas erőmű-üzemi hőtani
tervezési dolgok. Neki felcsillant a szeme, kiderült, hogy vegyésznek tanul és végzős. (Hm, ezért olyan jó a konyhában?) Szóval mindenféle magánéleti semmiség, rég volt ilyenben részem.
Gondoltam, mint egy normál nő és férfi, főzőrandi, vagy mi. Mire váratlanul így szólt.
– Igen, a vaníliafagylaltot is szeretem.
– Ha a pisztácia elfogyott – válaszoltam.
A fene a szóhasználatát, hát ez az agyas lány mindent megsejt?
– Kutya! Gyere ide, és nyalj bele!

Ilyen könnyen adná magát? Ha szüret, hát szüret, gondoltam. Minden órádnak szakaszd le virágát, tartja a mondás, elindultam tehát felé.
– Nem úgy! Négykézláb! Lássam a hátad!
Négykézláb másztam, s mikor odaértem a lábához, harsányan felkacagott.
– Nem, nem „abba” nyalsz bele. Ott a tálka a földön.

Megint kicsit „leforrázva” belenyaltam a tálba (nem tudom, mit kotyvasztott, de ami benne volt, az nem volt rossz). Felülről halk mormogás, majd szakszerűen és finoman egy nyakörvet rakott rám.
Aztán egy meleg kezet éreztem hátamon, aztán egy hűvös, de finom talpat a combomon. Aztán leült egy székre, lassan magához húzott a póráznál fogva, és lágyan odaérintette a másik talpát is.
– Ügyes vagy, bundás!
Nincs ennek a nőnek valami fétise is? Mindegy ez most, gondoltam. Amit kaptam, az jólesett, s ha nincs ebben az órában leszakasztani való virág, hát nincs.

Miután a lábai megmelegedtek (és a pórázt is elengedte), gondoltam, még pár részletet tisztázni kell. Úgy döntöttem, hogy a reggelhez képest változtatok kicsit terven:
– Zsuzsanna kisasszony, nem akarom meghívni az esti buliba! A bulit az itthoni lányokkal terveztem, férfi többséggel.
– Csak így? Tervezted? Te utasításokat adnál? Hogy merészelsz…?
Villogott a szeme is mérgében. Ohhh, ez az, ez kell nekem! De egyelőre várjunk ezzel!
– Várja ki! Kérem, hadd imádjam a lábát.
– Megmasszírozhatod egy kicsit!
Enyhült meg. Jólesően megdolgoztam a talpát. Állt a farkam ettől, de úgy éreztem, hogy még nem mutatom be őket egymásnak közelebbről. Közben folytattam.
– Tudja, aki a lelkemet akarja, azt el tudom fogadni úrnőnek. De aki nem…
– Értlek, azt hiszem. Kezdem sejteni. – mondta békülékeny hangon.
Némileg mintha megint kiesett volna az „uralkodó” szerepéből. Noha a kinézetre szürke kis egérkék tán jobb dominák/dominánsak, mint a „bőrszerkósok”.
– Magának nem az ajándék a szeretetnyelve, és ez tetszik nekem. Szóval mondom, várja ki, és meglátja. Ki fogjuk készíteni a játékszereket is. Magának most nem kell játszania. Illetve hát
nem javaslom. Inkább vonuljon vissza estére!
– Még mindig érdekes, hogy te teszel javaslatokat, te kutya.
– Érdekes, bizony. Ha előkészítettük, amit kell, csak figyeljen a szobája magányából! És ne
engedjen be senki mást!

– Nos jó… rendben. Ha… No, mindegy. – Legyintett egyet végül. – Egyelőre itt a szemetesvödör, vidd ki a kukába!
Nyúltam egy ruháért, de megállított.
– Nem öltözöl! Most azonnal! – váltott határozottra.
– De hát így, meztelenül?
– Így! – csattant fel.
– Nem erről volt szó, tettem, ahogy mondta, ezért nem jár a megtorlás.
– Öntöttem a fejedre szemetet? Na ugye. Örülj, hogy nem! Igen, meztelenül. Ez nem bünti.

Miközben sétáltam kifele, ágaskodott a farkam, de szerencsére nem látott meg senki. Legalábbis azt hiszem. Talán a konyhám ablakának függönye mintha lebbent volna. Arra gondoltam, hogy Zsu figyel, és ettől teljesen merev lettem. Bár különösebb szégyent nem éreztem a séta miatt, de azért ez nagyon rafináltan aljas, gondoltam. Lehetett volna rosszabb is, fűztem tovább magamban, ha valami péniszketrecet rakott volna rám. Kicsit kihúztam magam, de közben szedtem a lábam.

————————-

Elhagyva 7/4 („spinoff”) – A bús fene színrelép
———-

A kis közjáték után a svédasztal nem sokára elkészült, italok a hűtőben, minden(ki) a helyén. Idő van, gondoltam. Csöngettek is.

A vidám csapat fele meg is érkezett. Mindenkit itallal kínáltam. 10 percre rá megjött a másik fele is.
Semmiségekről beszélgettünk, ment a „smalltalk”, majd a tárgyra térve megkérdezték, hogy miért is
ez az egész. Mondom:
– Kb. 1 óra múlva jön ide két itt lakó lány. Amolyan partiarc-félék. Őmiattuk van az egész…
– Áááá, nem sejtettük, hogy te ekkora nőcsábász vagy. De most tényleg, olyan kis alázatos vagy
a nőkkel, nem is értjük.
– Ők lesznek a főfogás. Majd megértitek, urak. De! Amikor kell, tegyétek, amit mondok, nincs
ellentmondás!

Vigyorogtam, a társaság meg röhögcsélt.
– Mutatnék még valamit.
Azzal kinyitottam a szekrényt, ahol a játékszerek vannak, a nyakörvtől a kínai golyóig és a műfaszig. Kis meghökkenés volt, de azért láthatóan tetszett nekik, amit látnak.
– Ez az, aminek látszik?
– Áááá – röhögött tele szájjal a másik, morzsákat köpködve – szerintem ez rendőr vagy kutyakiképző lehet másodállásban.
(Még a bilincseknél meg a nyakörvnél tartott. Addig lekötötték a szendvicsek. Zsu-konyha…)
– Mi játszhatunk majd velük?
Mutattam nekik pár privát videót is, amiben az úrnőm szolgálom. Még jobban röhögtek, de izgatta is őket.
– Ez ilyen femdom-izé? Azt hittem, ez csak pornóban van.
– Te, ezt fordítva is lehet. Lehet?
– Hogyne lehetne! Kit mi izgat.
Látszott rajtuk, hogy megindul a fantáziájuk.
– Annyi csak, hogy tartalékoljátok az erőtöket. Szóval inkább bort igyatok, ne sört. A csokoládés az segíteni fog. Tartsatok rendet a svédasztalon is. Koton fent, balra a második fiókban van. Jut mindenkinek. Semmi erőszak! Értitek, na… És ha azt mondom, hogy legyetek csöndben, és oltsátok le a villanyt, akkor tegyetek így.

Az idő gyorsan telt. Autózúgást hallottam.
– Villanyoltás, fiúk, és csönd!

Anna, akarom mondani A. (és hű dominatársa, B.) jött be az ajtón, kicsit (de nem nagyon) szalonspiccesen. Mint akik most érkeztek a faszkörhinta mai menetéből – vagy menetére. Ennél persze még okosabbak – hiszik ők -, mert magát a fizikai faszt meg is ússzák. (Hiszik ők.)
Alázatos arcot felvéve eléjük álltam, jöhet a szolga-színház.

– Mi ez, csicska? És Zsu?
– Zsuzsanna kisasszony visszavonult, nem érzi jól magát. Most én szolgállak benneteket.
– Igazán? Mit merészelsz, hogy nem a garázsban vagy?
– Az az igazság, hogy egy nagy meglepetéssel készültem. Úgy is mondhatjuk, hogy ajándék.
Anna (A., mint ajándék) rögtön meg is enyhült (hiába no, akinek a szeretetnyelve az anyagiak…)
– Nem baj, csak szép legyen. De ne hidd, hogy ennyivel megúszod!
Barbi, (azaz B. – mint bólogatás) kontrázott.
– De ne ám!
– Itt van két dosszié, hölgyeim, de erre ráérnek később. Úrnőim, kérem, vetkőzzenek, és fáradjanak a szobába. Kikészítettem a kisestélyit meg kombinéjukat.
– Mit hiszel csicska féreg, szexet akarsz tőlünk? Undorító farkad nem érhet habtestünkhöz.
– Ugyan, dehogy, hogy is gondolhatnék önöktől szexre. Rég túl vagyunk azon. Örülök, ha a lábujjukat érinthetem.
– Örülhetsz is!
Azzal megkapták a lábcsókot, kicsit belém rúgtak, majd cipőt levéve, harisnyában-kosztümben és
kabátban benyitottak a szobába.

Elcsépelt dolog, de ekkor megtörtént, ami minden vígjátékban szokott. A vendégseregből valaki felkapcsolta a világítást, és kórusban felharsantak:
– Meglepetééééés!

Anna és Barbi lefagytak. A. ébredt először. Nem látszott élvezni a vígjátékot.
– Mi ez, P.? te csicska!
– Az, aminek látszik. Meglepetés és buli.
– Mit képzelsz? Megmutassam nekik, mi vagy, szolga?
Gúnyosan-színpadiasan a lába elé vetettem magam.
– Késő, hölgyem, én már megmutattam. Kegyelem árva fejemnek! Kérem, törölje belém a
lábát! Meg tud bocsájtani?

Anna már nem tudott megszólalni, mert az események sodra magával ragadott mindenkit. A kollégák füttyögtek, huhogtak, kurjongattak.
A kissé spicces Barbit már karon fogta egy rámenősebb cimborám, s mutatta neki, milyen érdekes videót látott róla. Egy másik kolléga az ujjain pörgetett egy bilincset.
A buli-körhinta beindult hát.
– Nocsak, bdsm kurvák jöttek! Mutassátok, mit tudtok!
– Átöltözni, lányok!
Harsant fel valahonnan a sarokból.
Én megszólaltam:
– Ha már én vagyok a ceremóniamester…
– Miii vaan? – kérdezte Anna felcsattanó hangon, de senki nem törődött vele.
– Várjunk még pár percet, beszélnék hatszemközt a lányokkal.

Félre is vonultunk a vendég-lakrész egyik helyiségébe. Megkapták a dossziét, fél perc alatt átfutották a tartalmát. Kicsit elfehéredett az arcuk, s hetek óta először, nem szóltak egy szót sem.
– Tudom, hogy milyen helyzetben vagytok. Ha akartok, mehettek szerződés szerint, nem kell részt vennetek a bulin sem. Ha azonban ingyen itt akartok lakni továbbra is (a vendég-lakrészben természetesen, és kiszolgálást sem kaptok többé, de a lelépési pénz az megmarad); Szóval akkor a mai estét végig fogjátok csinálni! Nem lesz durva, de felnőtt-parti lesz. 5 percetek van dönteni.
– De…
– Egy szót sem akarok hallani. Az van, hogy mehettek vissza a balettba ugrálni.

Ezen kicsit elgondolkodtak. Aztán folytattam.
– Nincs kényszer, nem foglak megdugni benneteket sem ma, sem máskor, hiszen a szub-szolgátok vagyok, illetve voltam. Most magatokra hagylak benneteket. Szabadon választhattok! Ha részt vesztek a buliban, átöltöztök abba, amit kikészítettem, és csináljátok, amit a vendégek kérnek. Amelyiktek nem akar, az marad utcai ruhában, és visszavonul, vagy elmegy estére egy vendéglőbe vagy bárhová, mindegy. Ez esetben 30 napon belül kiköltözik, lelépési pénz nélkül.

Ezzel kimentem. Láthatóan meglepte őket, hogy nincs sok választásuk, de hát ez egy ilyen játék. Tudtam persze, hogy mit fognak választani. Akinek az ajándék a szeretetnyelve, azt megfogja a majomcsapda.

Elő is kerültek a szobából 10 percen belül. Természetesen kisestélyiben, kombiné, miegyéb. Erőteljes sminkkel, szóval kurvásan, ahogy kell.
Nekem innentől csak annyi volt a dolgom, hogy élvezzem a mozit. Merev fasszal. Volt mit.
Kóla-popcorn, ahogy mondani szokás, de itt most ettől azért nagyságrendekkel jobb falatok voltak.

Anna a makrancos rabnőt, Barbi meg a bevállalós kurvát játszotta el. B. talán jobban élvezte. Barbi rögtön kapott is egy aranyos kis nyakörvet. Anna csak később, de akkor komplett kéz és
lábbilinccsel együtt, két középerős pofon kíséretében.
B.-t pórázon négykézláb adták át egymásnak, szorgalmasan szopott. Közben a fenekén csattant szórványosan egy-egy vesszőcsapás, csak bíztatásul.
A.-nak a hosszú hajánál fogva vezetve kellett járkálnia, és a ruhákat fokozatosan tépdesték és vagdosták le róla (a kombiné romokban, a kisestélyi talán porrongynak jó lesz, de ez akkor senkit sem érdekelt), a láncok persze maradtak rajta. Később valaki jó ötletnek tartotta egy vászonzsákot húzni a fejére, és úgy dugni.
– Nem akarom látni az elégedetlen arcodat! – mondotta.
Ekkor A. kapott a mellbimbóira is csipeszeket, olyan kis aranyos láncokkal, hogy legyen mivel vezetni.

————————–

Elhagyva 7/5 („spinoff”) – Amiben (majdnem) mindenkit megbasznak, de nem jut mindenkinek
gasztro-szex
————-

A buli 3 órán át tartott.
A második felében, mikor már lent kiélveztem a mozit, amit akartam, úgy gondoltam, a többiek szórakozhatnak nélkülem is, két „szórinővel”. A zárórát úgyis tudják, az utolsó bezár és bedobja a
kulcsot a postaládába, a buli romjai meg kit érdekelnek. A „szórinők” addigra már összegecizett szopatott és megkúrt szolgalányok voltak, és tán még élvezték is. Vagy nem. Mindegy.
Azt hiszem, mondtam már, hogy nem szeretem a findomokat. Mármint, ha nincs erotika. Hát, most volt. Így megint szerettem őket. No persze nem „úgy”. Mert változnak a dolgok.

S mert változnak a dolgok, gondoltam egyet és fölmentem a vendégszobába. Minél tovább néztem A.-t és B.-t, annál jobban akartam Zs.-t. A délutáni játékok után főleg; meg egyébként is.

Bekopogtam, beengedett hamar. Ő is át volt öltözve a konyhai szerelésből, de nem bulira, hanem csak valamiféle hanyag, de mértéktartó eleganciával. Mezítláb, hosszú szoknya meg egy hosszú ujjú ing (alatta láthatóan nem volt melltartó, a kicsi mellecskéknek nem kell), frissen mosott haj, közel nulla, szinte csak jelzésszerű smink.
– Elmondom, mi van.
– Nem kell, mindent hallottam.
Majd kihúzta magát, mind a 160 centijével.
– Én is kapok dossziét? Ne hidd, hogy alamizsnáért maradok!

Még ilyen büszke koldust! – gondoltam – Ezt már szeretem.
– Látsz nálam dossziét? Inkább egy kézcsók! Hölgyem?
– Semmi kisasszony? Szemtelen egy szolgaszub vagy, hallod-e!
– Már kutya sem vagyok?
Csókra nyújtotta a kezét. Megcsókoltam. Aztán – jelzésszerűen, egy pillanatra – nagyon finoman belemarkoltam hátul a rövid hajába; és megcsókoltam az ajkát is. Rögtön meg is hajoltam, de hiába.
Villogott a zöld szeme mérgében, s szürkében kezdett játszani.
– Milyen szub vagy te?!
Egy középerős pofon.
Úgy látszik – gondoltam – az uralkodásba nem fér bele neki, ha hátul húzni tudják, nem véletlenül nyíratta le. De hát akkor még többet kellett volna, tettem hozzá magamban kajánul.
– Megcsókolhatod… a lábam.
Lehajoltam.
– Följebb is, kutya! A pinámat!
Felhajtva a szoknyáját (bugyi persze nem volt rajta – vajon azért, mert látott egyet-mást a lenti műsorból?) éreztem, hogy az – egyébként érezhetően frissen borotvált – puncija már nedves.
Ez reggeltől készült az estére – villant be az agyamba a gondolat. Rekedten szólaltam meg.

– Meg foglak baszni, Úrnőm.
– Nofene! Kisasszonyból úrnő lettem, tetszik. A birtokos szerkezettel azért várjunk még! Hát a szubok is a szexre mennek?
– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná, Úrnőm. Sőt, még a dominánsak is, legalábbis az őszintébbje.
– Nem basztál lent eleget? Anna meg Barbi nem szebb és jobb, mint én?
Mondta haraggal, de közben rámarkolt a farkamra. Ennyit a szerelem reménytelenségéről, meg a birtokos szerkezetről, gondoltam kicsit kajánul. (Tudtam gondolkodni, mert még nem ment minden vér a farkamba. De azért majdnem.)
– Tudod, hogy nem. Nem kellek nekik, s nem kellenek nekem. Nekem te kellesz.
– Igazán? Térdre, és csukd be a szemed! Van még valamim délutánról, ami nem került a
vendégek elé.
– No, ez milyen kicseszés lesz? gondoltam, de hangosan kimondani nem mertem.

Aztán a számba a délutáni pikáns csokoládésból került a számba valami olyan, amit még soha nem ízleltem. Most nem kanálból kaptam. Mind az akárhány ujját megnyaltam, amit csak lehetett. És
lehetett, mert nem csak, hogy hagyta, de kínálta.
– Neked tartogattam, te kutya! A tenyeremből eszel. Most felállhatsz.
Felálltam. Valóban a kezében voltam. A kezében volt még egy abból a valamiből. Azt elvettem tőle, majd így szóltam:
– Most te jössz, egérkém!
Erre a szemtelenségre érdekes módon nem szólt semmit. Így hát nagyon finoman odatettem az egyik kezem a tarkójához, a haját csak érintve, így a fejét hátrahajtotta, bele a tenyerembe. Csukott
szemmel tátotta a száját, s beletettem én is neki. Néztem, ahogy harapja és ízleli. Alaposan, lassan, kéjesen.
– Nyald le az ujjamat is! – mondtam szinte suttogva.
Éreztem, ahogy végigmegy a nyelve az ujjperceimen. Lassan, kéjesen. Mikor végzett, a szemembe nézett.
– Soha! Ugye tudod, hogy nem lehetsz soha az Uram? Úúgy.
– Tudom. Úúgy soha. Csakis lábcsókkal és imádással.

Azzal újra megkapta a lábcsókját is, immár csokoládés szájamtól. Akkor már meredeztek a mellei. Szintén csokoládés szájával mosolygott, bár próbálta elrejteni.
– Hát nem érted, hogy a pinámat is? Azt is csokizd össze, te bundás kutya!

Írta 152ver