Ellensúly. Két napja hiányoltam éppen. És most itt van.

Vox humana. Teljesen más, mint az írás.

Vox humana közben hangosan olvas. És szórakoztat. Most épp az én blogomat. Vissza.

én: – Te hajnal fél háromkor azzal kínozod magadat, hogy nekem olvasod fel a blogom? Anyám …
T: – Teljesen pihent vagyok.

Nem tudja, hogy épp most írok. Amikor kezdtem, épp akkor kérdezte meg.

T: – Van valami új?
én: – Nincs.

Már van. -mosoly Háromnegyed három. Rajtam kellemes, szájnyúlató-ásítozó fáradtság. De nem az utóbbi két-három hét iszonytató üressége. Amiben sokszor menekülés volt a lidércálom is. Hanem valami jól ismert, egészséges álmosság. Késő van. Április elejénél járunk. Visszafelé. Minek kell nekem ennyi posztot írni … -fet És kritizál …

T: – Az orchideának nincs is illata.
én: – Írói szabadság.
T: – Szarok a szabadságodra.

én: – Én most kimegyek és rágyújtok. Nekem is vannak emberi jogaim. -wehe
T: – Hát a nők meg az ember … Hmmm …
én: – Szemét. -DD