Tegnap váltottam pár levelet egy kedves emberrel.

ő: A múltkor felvetetted, hogy megírnád az élményeidet könyv formába.
Szerintem ez ez nagyon jó ötlet.
Szükség lenne ma Magyarországon egy új szemlélet megmutatására a BDSM el kapcsolatban.
Egy halom pénzt is kereshetnél vele.

én: hát nem tudom … van is rá kedvem, meg nincs is

ő: Tudod, úgy van az , hogy ki, ha nem Te?
Nekem az a véleményem, hogy a te nézépontod, a te hangulatod, bizos sikert hozna.
Szóval, én mindenképp támogatnálak.

én: köszönöm szépen

Évek óta játszom néha a gondolattal, hogy meg kellene irni azt a könyvet. De mit irjak bele? Definiciókat? Vagy irjak egy „szakkönyvet”? Ezen az utóbbin még magam is röhögök. Hisz pillanatok alatt megkapnám, hogy aki nem tudja, az tanítja.
Nem hiszem, hogy a BDSM-ben vannak valóban tanitható dolgok. A szerelemben sincsenek. Ezerféle BDSM felfogás létezik, nincs egy, ami kizárólagos és üdvözitő lenne.

Nekem egyvalami a BDSM, másnak meg másvalami. Senki nyakába nem lehet beleerőszakolni semmi szabályt, semmi definiciót. Néhány dolgot kell csak szem elótt tartani, egyrészt a safe sane, consensual elvét, másrészt a normál törvények betartását, valamint azt, hogy a BDSM-ben csak olyat szabad játszani, ami minden résztvevőnek örömet és elégedettségett okoz. A BDSM lényege és szabálya csak ennyi.

És ezzel a bekezdéssel le is irtam mindent róla.

Vagy irjam meg az én személyes élményeimet? Megint nyálazzak át az életemből 11 évet? Semmi kedvem hozzá. Hisz abban a 11 évben nagyon sok mindent leirtam belőlük.. Ott volt mindig egy Varnyublog erre a célra. Nem is voltam szűkszavú. Benne volt a szubmisszió, a szerelem, a vívódások, annak a felismerése, hogy tulajdonképpen leginkább switch vagyok, a kacérkodás a domina szereppel, minden.

Nincs kedvem újra mindezt leirni.

De van nekem egy mentésem. A Varnyublog azon részei, amik konkrétan az életem BDSM részéről szólnak. És ha feltölteném ide? Ebbe a blogba. Persze utána az némi szerkesztést igényelne, mert azok mind privát posztok. De talán az a munka megérné. Itt vannak már az őszi esték, ráérek megcsinálni. Maximum két hét, vagy annyi sem, attól függ, hogy milyen kedvem van.

Ezt talán érdemes lenne.

Mert én nem író vagyok, hanem blogger. Annak ellenére is, hogy sok fiktiv irásom van, egypercesek, rövid szösszenetek, versek, ilyesmik.
No, még meggondolom.