Általában nem szoktam tárolni felesleges emileket. Legtöbbször max. 5 mega a Gmail-em tartalma. (Bár mostanában egy kissé több … némi képek és csevegések mián …) Ami nem fontos, azt kitörlöm. Amiben meg fontos van, teszem azt olyan személyes levelezés, amit értékesnek érzek, azt iderakom a blogomba privát oldalakba, amit csak én látok. Vagy van még egy lehetőség. Ami fontos, azt kimentem a mailből és felrakom a tárhelyeim egyikére.

Éppen most is emilezek egyet. Az első mail tárgya egy Határidőnapló. A levelek jönnek-mennek. És épp most értünk el az első kör végére. Én és a PDA viszonyához. A kommunikáció kigyója megint a saját farkába harapott. És persze, hogy nem jut sehová … Mert az a vastag fal – amit akár a Kinai Nagy Falhoz is hasonlithatnék – az változatlanul ott áll a két fél között. És sem lebontani, sem átugorni nem lehet. Nem is lehetett. Egyikünk sem volt képes rá. Evvan.