– Kizárt dolog, hogy csak ezekkel tudnál kitűnni …
– Sorry, hogy abnormális vagyok.. […] Majd írom, amit a sok gyöpagyú.. Leírom az időjárást, meg hogy szép napot, estét.. Tessék egy kávé képeket rakok..

Hát igen. Ez volt a „titka”. Az „abnormalitás”. Mert ilyen értelemben önmaga is az – gondolja a nő magáról – … Ha nincs egyéni gondolatom, akkor minek … Minek álljak be a birkanyájba? Fölösleges. Úgyis túl sokan vannak benne. Hiszen mindig ezt szerette volna: Legyek bármi, csak az ne … birkák ezrei között egy. Csak az ne legyek. Gyöpagyú.

És az „abnormalitás” szépségének felfedezése során lassanként kisöprődött az agyából sok minden és sok mindenki. Aki és ami felesleges. És megtöltődött mással. Valódi hasznos dolgokkal …

Vajon mi az abnormális és mi a normális? Persze … tudja … vannak társadalmi elvárások, szabályok. Némelyikhez még célszerű is alkalmazkodni. De a saját életében, a saját vackán … ott mi a normális, mi az abnormális? Azt ki határozza meg? Egyedül önmaga. Lefordítva: szabad akarat. Az akarat szabadsága. Önmaga szabadsága. A leghasznosabb dolog a világon. Záloga lelkében a békének.

Morrr -mosoly