tegnap este és ma két részletben láttam egy filmet. hogy jó volt-e? nincs bennem eldöntve. igaz történet alapján

egy autista kiskölyök, a szülők, nagyszülők élete

az első negyedóra alatt legalább tízszer vágtam volna pofán a gyereket, hogy fejezze be azt a rohadt cirkuszt, hagyja abba a hisztit. utána már az anya is megkapta volna a pofánveréseket

https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_után

aztán a családba került egy kiskutya. és az autista gyerek vele megtalálta a hangot. aztán a kutyán keresztül a szülőkkel is. ha igy nézem, nagyon szép és megható történet.
de akkor is pofán vertem volna

és megdöbbenek azon, hogy semmi empátiát nem éreztem irántuk