Ahan. Az.

Hova is kéne menni jókedv csinálóért?

Megvan!!! Zotyóhoz. Elbaszott éjszakákon sokszor volt társam. És a humor kifogyhatatlan tárháza számomra, pedig már többször végigolvastam. Humor a hétköznapokról, humor a háziállatokról, humor az informatikáról, mindenről. És persze – sokszor vitriolos formában – a férfi-nő kapcsolatról. Istenem, mennyit röhögtem én éjszakánként ezeken … Aztán, miután már a könnyem is folyt, kimásoltam valamit az épp soros blogomba, ami a hangulatomhoz illett … Aztán másnap a blogos társaság a feminista vicceken nevetett.

Kizárt, hogy csak igy lehetne csinálni. Mi van, ha most megpróbálok kissé áttételesen magamon röhögni? Szerintem néha az sem árt, ha az ember belenézve a humor görbetükrébe, saját magán is derül egy jót. A nevetés minden formája orvosság.