– Unalmas vagy mostanában, Saci …
– He?
– Jól hallod. Semmiről nem lehet veled beszélgetni. Nem figyelsz a másikra. Elvagy magadban. Az agyad máshol jár. Zöld ködben. Szóval unalmas vagy. Sokszor tapintatlan és udvariatlan. Nem vagy szórakoztató beszélgetőtárs. Hová lett az a Kleopátra belőled? Akiről azt hallottad, hogy bár nem volt szép nő, de művelt és kellemes csevegőtárs volt.
– (A beszélgetés másik oldalán csönd. Én próbálja emészteni a hallottakat. És azon gondolkozik, hogy igaza van-e beszélgetőtársának, vagy túloz és akkor küldje nyugodtan valahová … Megpróbálkozik egy visszatámadással.)
– Na elmész te az akárhová a hülye kritikáddal.
– Elmehetek, ha olyan nagyon akarod. De akkor szétfoszlasz nélkülem. Ugyanaz a buta liba leszel, aki évtizedekig voltál. Jól gondold meg. Nélkülem már nem igazán lézethetsz … Éveket küszködtél, hogy megtalálj. Komolyan azt akarod, hogy menjek?
– Igazad van, Selbst … Maradj.