Ebben nem sok összefüggés lesz. Vagy mégis? Tudja a fene …

Titkos kert

Olyan sokszor álmodtam vele. Irtam is róla. Egy kert, magas fallal keritve, elzárva mindentől. Kivülről jellegtelen kőkerités, mely nem árulkodik arról, hogy milyen csodákat őriz. Benn egy kert. Kicsit zsúfolt. Növények kellemes összevisszasága. Burjánzó indák, göcsörtös ágak, nyiló virágok, szűk utacskák, varázsos illat mindenütt. Egy pad. Pihenésre csábit. Csönd. Méhzümmögés, más hang sehol. Leülök a padra, nézem az előttem húzódó utacska mohos köveit. Nézem a falakat a kert körül. Csend. Béke. Kimenni? Minek. Itt a jó, mindig ide vágytam. Biztonság, a mohos kőfalak védő ölelése. Csend. Béke.

Nem tudtam, mit jelent … Már kezdem érteni. A saját lelki békém kertje.

Körötte az erős fal Te vagy. Későn megtalált boldogságom őrzője. Vigyázz rám tovább, Életem. Egyetlenem.

Tao

Bosszant, hogy nem tudom, mit jelent. Nem értem. Ám még ez sem biztos.

A Tao azt tanítja: „Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy elégedetlenkedsz.”

A Nyuszi szerint a tudás arra való, hogy okosak legyünk tőle. A Bagoly szerint arra való, hogy bölcsnek látszódjunk tőle. Füles szerint azért van, hogy mindig panaszkodjunk valamiről.

/szabad idézet a Micimackó és a Tao-ból/

Nem akarok Füles lenni … Szeretnék olyan lenni, mint Lao-ce az Ecetkóstolók cimű képen. Biztos annak is volt baja, de nem szart be tőle.