ÉN vagyok
elfogyott a laskagomba, illetve a maradékot ma megfőztem gombás tokánynak, hagymával, fokhagymával, némi szójaszósszal, sóval és borssal. abból megettem egy adagot a kis piros tányérommal. jóllaktam tőle. tesónak főztem ki hozzá tésztát
most este a hűtőt vizslatva azon gondolkoztam, hogy mit vacsorázzak. a lehetőségek szűkülnek, kezdek kifogyni bizonyos cuccokból. már itt a lista mellettem: zöldhagyma, retek, karalábé, paprika, uborka, gomba.
végül a virsli mellett döntöttem. ha akarom, ahhoz végülis ehetek egy kis kenyeret.
na itt elidőzött a gondolkodásom egy időre. végtére is mindent megehetek. mert az én döntésem, hogy, nem másé.
tehát az is az enyém, hogy mit nem eszek meg. például a kenyeret a virslihez. a kenyér pótolható, főleg, ha nem a padlót nyaló vércukromról van szó. igy a kenyér helyett zöldhagymát és kaliforniai paprikát ettem hozzá. és most jól vagyok lakva. kenyér nélkül is.
minden az ÉN döntésem.
az is, ha mégis eszek kenyeret vagy tésztát és azt mondom magamnak, hogy a reggeli egy csomag piros retek kalóriatartalma elhanyagolható, tehát nyugodtan ehetek akár egy kis tésztát, akár egy kis kenyeret
az is, ha azt mondom magamnak, hogy ma kevesebbszer megyek ki, mint a tervezett, az az 1-2 minusz nem lényeges
minden lényeges. ha eltérek az útról, akkor időt, lehetőséget és életet vesztek. mert minden az ÉN döntésem. nincs mellettem dietetikus, se sebész, se fizikoterápeuta. ÉN vagyok. minden döntés az enyém
és ha „csalok”, kizárólag magamat csapom be …
tegnap este irtam egy posztot, aztán félóra múlva menekülésszerűen privátba tettem. most kinyitom.