… mert akkora a megdöbbenésem. Már a múlt héten akartam erről valamit irni … de valamiért meggondoltam. Nem irtam.

Van nekem egy kollégám … csak kollégám. Semmi más. De életemben nem volt még ilyen ember, akivel igy tudtam volna együtt dolgozni és együtt gondolkozni …. És emberileg is maximálisan tisztelem. Egy egyszerű középkorú, a családjáért élő és dolgozó ember. Jó fej. Rengeteget szoktunk beszélgetni. A munkáról, a politikáról, életről. Sokat tanultam tőle. Ő is szereti a zenét. Igaz, nem teljesen egyforma a zenei izlésünk. Néha szokott itt benn számokat keresni a Youtube-on.

És néha csak énekelget. Sok mindent.

Múlt héten egy éjjel kerestem egy dalt. Ami nekem valaha sokat jelentett. Megtaláltam kismillió feldolgozásban, de valamiért egyiket sem éreztem arra jónak, hogy ide a blogba kitegyem. A dolog ennyibe is maradt.

Másnap egyszer csak énekelgetni kezdett. És épp azt a dalt. Soha nem szokott ilyen stilusú dalokat énekelni … Már akkor is valamiért kissé kisérteties volt az egybeesés …

Pár napja Shamu linkelt nekem ide egy számot a Youtube-ról. És hogy biztosan megértsem a mondanivalóját, a következő kommentben a szöveget is bemásolta. Bőgtem is rajta egy ideig … aztán rájöttem, hogy Shamu miért is ezt küldte. Hisz épp ezt éreztem akkor.

Ma épp Leadbelly-vel szórakoztattam a kollégám. Úgy gondolta, hogy meghallgat már egy konkrét számot ő is. De az ő gépe se különb az enyémnél … épp arra se volt alkalmas, hogy megnyissa a Youtube-ot. És átjött hozzám, hogy keressem már meg neki, mert nagyon szeretné meghallgatni:

– Ird be a keresőbe, hogy Csik zenekar Most múlik csendesen. – kérte.

Na, itt padlóztam le 😉

Mert ez volt az a szám, amit Shamu küldött nekem pár napja 😀 Asszem, most jött el az ideje, hogy posztba is kitegyem 😉 Ja … a kollégám is oroszlán. Örülök, hogy egy csomó normális oroszlánnal vagyok körülvéve -mrgreen

Most múlik pontosan,
engedem had menjen,
szaladjon kifelé belőlem,
gondoltam, Egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován,
egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen őt látom mindenhol,
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem,
szemhéjain rozsdás szemfedő.
A tükrökön túl fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Persze elmeséltem neki ezeket. Azt mondja erre:

– Ezek szerint csak lehet köztünk valami lelki rokonság.
Mondtam, hogy én már régen tudom 😀