Napközben tudom irányitani a gondolataimat … és direkt nem engedem a tudatomba az érzést. De néha reggelenként, félálomban nem … és akkor nem tudom ezt a bizonyos érzést a mélybe nyomni. Ma reggel is ott feküdtem mellette … mezitelen voltam … odakucorodtam az oldalához … néztem az arcát, mosolygott. Szeretem a mosolyát … Olyan jó volt látni … és megsimogatni a haját.

Aztán kifújtam az orrom, megtöröltem a szemem és felkeltem.

Most meg Deep Purple-t hallgatok. A Júliusi reggel már nem aktuális … Majd jövöre.