Apa, add ide az erödet. Nagyon kell most.

Biztos a halottak napja is teszi. Meg sok minden. A hétköznapok nehézségei, a gazdasági válság, amit egyre jobban megérzünk és egyre nehezebb az élet. És félek ettöl. Mert egyszer már kegyetlenül megszenvedtem, hogy arra ébredtem, hogy nem tudom kifizetni a számlákat. És ettöl is nagyon félek. Rettenetes volt akkor. Aggódom a gyerekem jövöje miatt is. Szóval összejött most minden. És ösz is van. Összel mindig szarabb volt a kedvem, ezt már gyerekkoromban is észrevettem rendszeresen. Ezért is gyülöltem az öszt. Mert tudtam, hogy akkor mindig szomorú, melankólikus, letargiás vagyok. Hála Istennek, ez csak igen ritkán ment át manifeszt depresszióba. De most igen. És ez nem jó. Talán az sem jó, hogy mostanában nem irtam. Talán jobb lenne, ha kiirnám magamból. Nem tudom.
Sose szerettem menni a temetöbe. Régen azért nem mentem, mert nem szerettem. Utóbbi években meg már nem is tudok a rossz lábam miatt. A taxi csak a temetö kapuig tudna elvinni … De most szivesen kimentem volna. Leültem volna apa sirjára. Jó lett volna. Nem tudok. Marad a gyertya. Meg a sirás.

Apa, adjál nekem eröt, kérlek. Most nagyon kell.

Istenem, segits meg.