… szinte kivülről … mintha nem is én lennék.

Egy törött szárnyú madár. Aki megpróbálja újra a lelkét kinyitni … férfiaknak … bár egyenlőre még csak barátságot ajálva. És épp ott, ahol soha nem gondoltam volna. Eropolison …

Az agyam egyik fele teljesen röhejesnek tartja … a másik meg azt mondja, hogy miért ne? Normális emberek mindenütt akadnak. Mint ahogy persze hülyék is. És Eropolist igen jól ismerem … legalább ennyi hasznom volt belőle …

Na, majd meglátjuk …