Megint padlóra küldött….

Imádom, amikor úgy szeretkezik, hogy az már nem szeretkezés, hanem megerőszakolás. Amikor először csak átölel, aztán magához szorit, egyre és egyre erősebben, úgy, hogy már érzem az ölelésében az erőszak előrevetitett erejét… Aztán egyre erősebb lesz a szoritás, már kényszeritésnek is beillik… fölém kerül és hiába mondom, hogy Drága, meg kéne fürdenem, most jöttem haza munkából, nem érzem magam tisztának. És erre csak az a válasz, hogy Nem baj, mert én csak meg akarlak baszni. Aztán a fejem fölé húzza a karom, leszoritja, lerángatja rólam a ruhát – csak alulról – és magáévá tesz. A plafonra tudnék mászni, úgy fel tud izgatni ezzel. Olyan az arca, mint egy harcosé, aki elveszi, amit akar és nem törődik azzal, hogy adnák-e….