Ha azt mondom valakinek, hogy nem keresek, nem hiszik el. Azt gondolják, hogy valami ostoba női praktika miatt csak kéretem magam. Vagy azért mondom, hogy nem keresek, mert úgy értem, arra várok, hogy megtaláljanak.

Nem igy van. Lehet, hogy valami különleges tejbetök vagyok a nők között. Nem tudom. Nem hiszem. De ha ÉN – igen, nagybetűvel irtam – azt válaszolom valakinek, hogy nem keresek senkit, akkor ez épp annyit jelent, mint mondtam: nem keresési céllal vagyok itt. Hiába próbál pár kedves úr meggyőzni az ellenkezőjéről. Sajnálom. Sokszor mondták már, hogy néha kissé férfias és domináns a viselkedésem. Lehet. Ennek kizárólag az lehet az oka, hogy

ad 1: nem szeretem az értelenséget
ad 2: ha én azt mondom, hogy NEM, akkor az nemet jelent, és nem talánt vagy esetleget …

Na szóval. Nem keresek senkit. Korábban sem kerestem. Nem azért voltam itt. Csak érdeklődésből, néha olvasási céllal. Most is azért vagyok itt.

Ha lenne valami beikszelhető rubrika, ami azt jelzi, hogy az embernek van valakije, akkor most tennék bele egy kurva nagy ikszet. De nincs.

Igy aki olvassa az adatlapomat meg a különböző agymenéseimet, az értse már meg: NEM KERESEK ITT PARTNERT. Sem itt, sem seholsem.

Uff. Beszéltem.

PS: a fentiek ellenére szexualitásomat tekintve változatlanul szubmissziv vagyok. És mazochista. Nem domina. Bár nem kétlem, ha ez kissé dominás stilusban iródott. De néha még a szentet is ki tudják hozni a béketűrésből.

Hát még engem … Messze állok a szent viselkedéstől. Szubmissziv nőiségem ellenére.