Az ember elolvas valamit. Érti. De meg is érti? Valóban? Régen én sem tudtam ilyet. Elolvastam, oszt jóvan … Bár régen szinte csak könyveket olvastam. Azoknál talán nem ért nagy veszteség.

Sose felejtem el, mikor valaki beszélt nekem az értő olvasásról. Teljesen megdöbbentem rajta … mert rájöttem, hogy mennyire igaza van. Persze, nem ő találta ezt ki. Ő is csak tanulta. Az ő útmutatása alapján kezdtem én is máshogy nézni az irott információkat aztán. Persze nem állandóan. De nagyon sokszor szinte muszájból.

Nem olvasok állandóan „értőn”. De ha találok egy érdekes szöveget, akkor megpróbálok elgondolkozni az irásbeli közlések valódi tartalmán. Azaz: mi van a szavak mögött? Már megint a gyanakvásom, az a túlzott, ugye? -mosoly Nem az. Mindössze tapasztalat. Amit az évek során összegyűjtöttem. Saját káromon tanulva … -lol No meg persze a kiváncsiság.

Tegnap Valaki mutatott nekem egy kis olvasnivalót. Nem hosszú. Azzal kapcsolatban jutottak ezek most az eszembe. Nem fogok irni róla. Mert semmi létjogosultsága nem lenne számomra. Közöm??? Semmi.

Hogy is van ez, Én? Épp te hozod fel, hogy azért nem irsz valamiről, mert nincs közöd hozzá? Mikor néha nap mint nap olyanokról irsz, amihez semmi közöd? Vajon most miért nem? És miért játszod el itt a szende szüzet épp ezzel a témával kapcsolatban? Tudom amúgy, hogy te tudod, miért nem. Mert néha bölcsebb hallgatni -mosoly Ez meg egy példa volt csak arra, hogy milyen az, amikor önmagadat olvasod el értően -kacsint És most majd’ megesz a fene, hogy igy döntöttél. Mert arról a rövidke szövegről cirka három oldalt tudnál irni -mosoly

Jóvanna, Selbst -fet Igazad van. Néha még neked is lehet. Csak legalább a kis és nagy betűket … csak azt hadd emlitsem már meg -fet