Az ember lassan elsorvad. Kezdetben törődik az emberekkel, és átadja magát nekik. Aztán az egyformaság, az állandó ostrom, nap mint nap, évről évre, érzelmi eltompulást okoz, és az ember érzéketlené válik. Eltékozolta minden együttérzését, semmi nem maradt belőle sem önmagának, sem a családjának. De az ember ezt eltitkolja. Mivel tudja, hogy együttérzést várnak tőle, együttérzést színlel. De kezdi megvetni magát a képmutatásért. Aztán megideologizálja a dolgot és azt mondja, azért csinálja, mert az embereknek szükségük van rá. De ez is hazugság. Az emberek megérzik a hidegségét. Megérzik a visszahúzódását. (…) És a bűntudattól, amiért él, elfonnyad a lélek.

Daniel Keyes: Ötödik Sally

Az elülső tükörben láttam magam, amint a hátsó tükörbe nézek, s ahogy tartotta, a tükör egy pillanatra olyan szögbe billent, amely a mélység illúzióját kelti: végtelen folyosókban látom magam… ahogy nézem magam… nézem magam… nézem magam… nézem… Melyik az? Ki vagyok?

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.

Daniel Keyes (1927. augusztus 9. – 2014. június 15.) 1950-ben pszichológus diplomát szerzett.