A Boszorkány száz évente egyszer tíz másodpercre szokott „féltékenységi” rohamot kapni.

Nem valódi féltékenység ez, de nincs rá jobb szó, hisz az igazi féltékenység mögött érzelmek vannak, leginkább szerelem, vagy legalábbis szeretet. De ezeket az érzelmeket már nagyon régen, még a hercegnőcskés ruhával levetette magáról. Az érzelem a Boszorkánynak luxuscikk, fölöslegesnek és ostobaságnak tartja.

Az a bizonyos féltékenység inkább olyan, mint egy önző gyermek hozzáállása a játékaihoz. A játék meg ne próbáljon kicsúszni a kezéből, azt meg senkinek nem ajánlja, hogy el akarja venni tőle, mert akkor vér fog folyni.

A játékot csak ő dobhatja el.

Hogy a Boszorkány önző? Igen, az. És akkor mi van?

Lokalizálták az önzőség agyi központját