Nem nézte meg a Bolerót. Azt a szépséges és nyugtalanítóan lüktető csodát. Amiről tudja, hogy csupán illúzió. Így el sem vesztheti … A legfájóbb, de leggyönyörűbb illúzió az életében. Ahol a két ellentétes érzelem mégis kiegyenlíti magát. És meghozza a csöndet. Egy idő után …

És most egyszerre fogja markába a keresztet és a kristályt görcsösen szorító sárkánykarmos medált. Mindkettő simogatja a tenyerét.