és most jön az indulat

hogy miért mindig én??? miért rám jut a legnehezebbje? hogy mindenkit megpróbáljak kiszedni a szarból? hogy minden erőm erre menjen el?

és megint NE MARADJON MAGAMRA!!!

az, hogy reggel óta úgy szédülök, hogy még a wc-re is alig merek kimenni, mert nem akarok elesni. ezzel ki a fasz foglalkozik rajtam kivül? ki érne rám ugyan?
a nagy lófasz. SENKI

*

ma már nem hivok fel senkit és semmit. ha valaki akar valamit, majd felhiv. még az is lehet, hogy fogom magam és visszafekszem. mert éjjel alig aludtam. és az a kevés is rémálmokkal volt tele. egyáltalán nem a szokásosakkal.

elegem van. pihennem kell. és nem hagyom, hogy bárki is újból csorbítsa a jogomat arra a szükséges időre, amit végre önmagamra fordithatok. és kell is forditanom. mert nem akarom tönkretenni azt, amit idáig elértem

kurva könnyű bemenekülni a betegségbe. „engem már semmi nem érdekel. mert lehet, hogy már az estét sem érem meg”

bassza meg. tudja valaki ezen a nyomorult Földön, hogy meg fogja-e érni a mai estét? senki

szopjátok le magatokat mind, akik eddig mindig az én erőmből élősködtetek