A napokban keresnem kell egy partiképes fodrászt. Nem túl hosszú még a hajam, de le akarom vágatni kissé rövidebbre. Reggelre sokszor elalszom, néha az égnek áll, bosszant. Érdekes. Régen nem zavart ennyire …

Tulajdonképpen egész szép formájú a körmöm, ha nincs mindig tövig levágva, mint az elmúlt pár évtizedben. Már el is felejtettem, hogy hosszabbra hagyva jól néz ki. A gyereknek biztos van valami szintelen körömlakk a tarsolyában. Majd kérek már tőle.

Amióta megtanult zselés körmöt épiteni saját magának, néha gyönyörködök benne, milyen szép és izléses mintákat varázsol rá. Neki hosszú a körme, nem is értem, hogy képes vele fúrni-faragni. Bár nem csak azt csinálja. Mostanában kisestélyiket, táncruhákat turkál, ha kell, varrógéppel kissé átalakitja. Persze nem csak varrja, hordja is őket. Legutóbb egy gyönyörű valódi estélyit – nem kis, nagyestélyi – szerzett, piros-fekete kombináció, gyönyörű benne. Érdekes, régen nem szerette a pirosat. Se az igazán nőies holmikat.

Eszembe jut most egy beszélgetés … talán egy éve? „Hogy várod el a lányodtól, hogy nőiesen öltözzön és viselkedjék, ha te nem teszel semmit a nőiességedért? Hogy mutatsz neki példát?”

Hú, baszd meg …

-mosoly