Minden eskünek van érvényessége. És illik tartani, elvégre azért eskü. De nem kell megfeletkezni az „apróbetűs” részekről.

Meglepődtem? Nem. Megint egy telefon. Már olyan régen volt, legalább másfél hónapja.

Pár napja néha rongyokban az idegeim. Mert valaki kihasznál bennem valamit, amire képtelen vagyok nem-et mondani. És nem is akarok. Mert az nem én lennék. Ráadásul ezzel is tisztában van szerintem. (Viszont mindez nem képezi akadályát annak, hogy egyszer jól pofán ne verjem -wehe … úgy a valóságban. Mert ez még kimaradt az életemből. De ha igy haladunk, ami késik, az nem múlik … Ez is egy apróbetűs záradék … )

Szóval rongyokban … jobban, mint az éves átlagom. Még jó, hogy itt van például a Junkies.

Szóval a telefon. „Te voltál a legjobb nő az életemben. Még mindig szeretlek. Isten előtt a feleségem vagy.” „Tudom.” Közben megnyugtattam, hogy nem fogják azért levágni a lábát, mert visszeres. Ez az ember legalább tényleg ad valamit a véleményemre. Aztán persze megemlitette – a Bibliai parancsok és házassági eskü alapján -, hogy az is meg lett igérve, hogy hűség és nem-megcsalás. Mire nagylelkűen közöltem, hogy ezt talán ugorjuk, mert már rég megbocsátottam. Amúgy kizárt, hogy önmagára célzott volna ezzel. De nem adtam lehetőséget neki, hogy ezt kifejtse. Inkább gyorsan elmondtam az épp aktuális piaci árakat a fogcsináltatásról … Rögtön elfeledkezett a megcsalás taglalásáról, azaz hogy ki kit előbb. Inkább igyekezett szegény levegőt venni. Majd közösen, nagy egyetértésben szidtuk a mostani TB ellátást. Valamint a nőivarú háziállatok ivartalanitási műtéteinek szükségességét és költségeit. Aztán elköszöntem.

Vajon mi lenne, ha tényleg olyan lenne a Mennyek országa, ahogy gyerekkoromban tanultam róla hittan órán??? És ott újra találkoznék vele … Vajon akarnék-e felesége maradni az öröklétben?

Nem.

Hogy is volt az az eskü? Holtomiglan-holtodiglan. Amig a halál el nem választ. De nem utána. Ez is egy apróbetűs záradék.