Napok óta nézem azt a sorozatot. Azt hiszem, hogy jót tesz nekem. Szembesülök dolgokkal. Többel is.

Most éppen azzal, hogy … nem kell mindenáron valaki. Senkinek nem engedem meg, hogy valami újabb függőségbe taszítson, lényegében akaratomon kívül, illetve nem kívül, hanem nagyon is belül. Az ostobaságom keresztül.
Nem leszek balek mégegyszer. Azt senki ember nem éri meg.
Vannak rossz dolgok, amit az élet adott nekem. Van, amin tudok változtatni, és van olyan, amit egyelőre viselnem kell. A változtatás az én dolgom, nem másé. És a terheimet sem adhatom át másnak. Lenne bizonyos mód rá, de ha belemennék, nem történne más, mint az, hogy ismét a kiszolgáltatottja lennék valakinek.
Nem kérek belőle.
Elég volt.

Jó az a sorozat. Igaz, sokszor megvisel, mert tükröt tart nekem. Nagyon élesen látom benne saját magamat és a problémáimat.
Nem kellemes.
De kell.

Ez a tükör nem homályos. Ez kristálytiszta.