Nem mindig egyforma … Van ilyen. Most rosszabb. Nem baj. Az elmúlt öt napban szinte repült a lelkem, jókedvem volt. Most kissé leeresztettem. De nem baj. Majd holnap jobb lesz.

Nem tudok én tartósan geci lenni … ez is csak pár óráig tartott. Aztán visszajelöltem.

Felmentem Eró-ra és olvastam a választ. És irtam is rá. Most olyan puhatolózás-féle megy -kac Kérdezte, hogy én miket szeretek. Én meg leirtam.

Ami az 1000 lakattal zárt ajtó mögött van … az kéne nekem … De nem tudom, hogy merjek-e imátkozni érte …

A 3. számú ex úgy meg van sértődve, hogy kimentem a falura szombaton, hogy majd felrobbant. Én fel akartam hivni szombat este, hogy ne mástól tudja meg, de olyan kurtán-fucsán letette a kagylót, hogy nem mondtam. Magára vessen. Mástól tudom, hogy mégse volt jó neki az újságos csaj, aki háromfogásos ebédet főzött neki, azt dobta megint és visszahivta a keményhúsú fiatalabbat, aki viszont nem hajlandó főzni neki és kissé csekélyértelműnek tűnik többünknek is, akik beszéltünk vele (én láttam az sms-eket, amiket irt … no komment …) Kiderült, hogy most az volt nála egy hétig. De már újra megunta, úgyhogy holnap repteti … immár harmadszor. No, másnap úgy hivott fel, hogy fuldoklott a sértődöttségtől, hogy hogy mertem én kimenni a falura az ő második ex-éhez, merthogy ez mégis milyen dolog már. Kérdezem tőle, hogy te hányszor voltál már kinn náluk, aranybogaram? Mire persze mondta, mint egy sértődött gyerek, hogy sokszor. Na ugye, mondtam, én meg most először. Erre replikázni kezdett, hogy az nem olyan. Dehogynem, mondtam. Semmi közöd nincs hozzá. Azóta msn-en a 2. számú ex-ét basztatja, hogy énrám mennyire haragszik. Igen jót nevettem a dolgon. Ez is kakasnak képzeli magát. Nálam most nincs kakas, igy az ő értelme szerint újra az ő képzeletbeli tyúkudvarába tartozom, és nehogy már egy tyúk is hiányozzék a leltárjából.

A 2. számú ex-e feljött ma csetelni. Bemutattam ott a többieknek … hát kissé nehéz volt elmagyarázni, hogy ő a 3. ex-em 2. ex-e, de valahogy sikerült. Súgta is valaki, hogy: Na, mami, te se egyszer basztad el az életed. Súgtam vissza, hogy: Nem, drága fiam, hanem négyszer.

Aztán felmerült bennem az ötlet, hogyha erről a szituációról csinálnék egy képernyőmentést és megmutatnám neki, akkor biztos, hogy megütné a guta. Meg is csináltam, itt van a gépen … tudom, hogy geci vagyok.

Beszéltem ma telefonon egy kedves hölggyel. Az ő révén láthattam pár képet két potenciális jelöltről. Még jó, hogy mi nők összetartunk. Körülbelül 20 percig köszörültük a nyelvünket (micsoda mobilszámlám lesz most nekem, de biz’Isten, megérte.) Sokkal jobban érzem magam azóta. És ismét csak megegyeztünk, hogy egyforma a véleményünk róla. És kölcsönösen hálát adtunk a sorsnak. Ha megnyerték, hadd vigyék. Csak minél messzebbre … Legközelebb akkor, amikor a hátam közepét.

Teljesen más:

Milyen fura, hogy most valakinek én magyarázom a WP-t … online. A WP-jében is kommentekben, meg párhuzamosan a cseten is. Szerintem maximum egy hónap. Aztán újra ő fog tanitani engem. Már alig várom. Belinkeltem neki a videót a Gravatárról. És megajánlottam neki a Weavert, mint sablont. Mert az mégis a default. De kb. tizszer több lehetőség van benne, mint a Twenty Ten-ben. És mondtam neki, hogy regizzen a fórumra. És olvasson. És csak olvasás után kérdezzen. Nem szeretném, ha neki is azt mondanák, hogy kérdezze meg a barátját. Még képes lenne ideges lenni.

Wazze … már sokkal jobb a kedvem.

Van új szmájli garnitúrám. Amit kaptam a Gabcitól.

Fura ez a hormonháztartás … valaha évekig mindig 25.-28. között jött meg a menzeszem. Aztán persze ahogy haladt előre a kor, kezdett rendetlenkedni … És már nem tartotta ezt az időpontot … Hát hiába, öregszik már az ember, gondoltam én …

Csak azt nem értem, hogy akkor tegnap miért jött meg időben.