100 láb már nincs. És nem csak 3 perc kellett hozzá.

(Nem tud valaki egy egy diplomatikusabb kifejezést, mint a „beképzelt majom”? -wehe Mert azt azért csak nem illene … És ha mégis azt irnám, akkor meg engem lehetne óvodásnak titulálni -lol …. De nincs is rá szükség. Mert nem tűnik annak -mosoly )

Viszont volt némi tűnékeny – mondom: tűnékeny! – szomorúság. Ezért elindultam és a humor tolvajává lettem. Eropolison -fet

Csak finoman

Két öregember beszélget az öregedésről.
– Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők ráadásul sosem hajlandók beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon megpróbálják eltitkolni a bajaikat.
– De még mennyire. Teljesen igazad van.
– Kitaláltam egy jó trükköt, amivel játékosan ráébreszthetjük őket a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valamit. Ha azt látod, hogy nem válaszol, kérdezd 5 méterrel közelebbről. Majd 2 méterről, végül 1 méterről. Ha ekkor sem válaszol, kénytelen lesz beismerni, hogy nagyot hall.
A másik öreg jónak találja az ötletet, és amikor hazaér, 10 méterre a feleségétől emelt hangon így szól hozzá:
– Drágám, mi van vacsorára?
Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:
– Drágám, mi van vacsorára?
Nem kap választ, ezért 2 méterről megismétli a kérdést:
– Édesem, mit eszünk vacsorára?
Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:
– Életem, mit eszünk vacsorára?
Mire az asszony dühösen:
– Csirkét sült krumplival te vén hülye, már háromszor mondtam!

Nem a régi

3 nyugdíjas beszélget az öregkorról.
Az első:
– Kimentem a kertbe kapálni, de csak lihegtem, nem bírtam semmit csinálni. A szívem nem bírja, tudjátok, a szív, a szív már nem a régi.
A második:
– Kimentem én is a kertbe kapálni, de amikor lehajoltam, alig bírtam felegyenesedni. Tudjátok, az ízületek, az ízületek már nem a régiek.
A harmadik:
– Fekszem az ágyban, ránézek mellettem a mamára, olyan kanos lettem, hogy mondom neki: Te mama, nem dugunk egyet?
Mire Ő: Hülye vagy papa? Most fejeztük be 5 perce!
-Tudjátok, a memória………. a memória már nem a régi!

-vihog