Fair play
„Nem az esetleges fájdalomra gondoltam, béka. Talán meg lehet azt oldani anélkül is. Nekem leginkább az energia kell. És arra értettem a megbánásod, hogy később már esetleg nem fogsz tudni megszabadulni tőlem. Mert képtelen leszel azt mondani, hogy nem kellek a jóllétedhez, az élvezetedhez.
Vagy most megszöksz, béka, amig képes vagy, vagy megszoksz engem.”
„Szeretnéd?”
„Nem az a kérdés, hogy én szeretném-e. Ha akarom, megteszem. Az a kérdés, hogy TE szeretnéd-e. Mert akaratodon kivül nem kötlek magamhoz teljesen. Nem vagyok én olyan szemét.”
„Szerintem nem lepne meg téged, ha kimondottan azt élvezném, ha szemét lennél hozzám.”
„Amit az előbb felhoztál, azok csak külsőségek. Nekem az agyad, a lelked kell.”
„Az a „legdurvább” bdsm.
Ha ezt eléred, akkor kapsz egy akarat nélküli szubot.”
„Nyugi, hagyok én azért neked akaratot. Épp annyit, amennyire szükséged van. 🙂 ”
„De Te kívánod eldönteni, hogy mennyi az annyi?”
„A maradék akaratodnak az a dolga, hogy szépen akard azt, amit én is akarok és akkor minden rendben lesz 🙂”
„Akkor végülis csak az legyen, amit Te kívánsz.”
„Ez a boldog életed titka, béka.”
„Hozhatunk közösen szabályt?”
„Természetesen minden értelmes beszélgetésre, vitára, közös szabályra hajlamos vagyok.
De csak olyan szabály, ami nem sérti az én érdekeimet. Cserébe én sem hozok olyan szabályt, ami a tiédet sérti.”