Szex: Fájdalmasan finom, vagy finoman fájdalmas?
2008. július 04.
Jó ha fáj, vagy ha fáj, az már rég nem jó? Mindkettö igaz lehet. A határ, az átmenet, egészen halovány. A magunk számára képesek vagyunk eldönteni, hogy jó vagy sem, de a másik határait felmérni, ezt a nagyon finom, vékony réteget meg nem sérteni, viszont igen nehéz.
Néha a férfiak érzékenyebbek, mint a nök. Bár a nöi a gyengébbik nem, és kevés dolgot tür el, söt lehet, hogy éppen durván és hisztisen reagál, mégis szeretkezés közben a férfi sebezhetöbb nála. A genitáliák nem csak orális ingerlésekor, de a kézzel történö érintés, egy rossz mozdulat is lehet rettentö élmény, ha tapasztalatlanok vagyunk, és nem figyelünk. A nök is érzékenyek, de a férfiak ügyetlenségéhez jobban hozzászoknak. Nök között gyakori párbeszéd, hogy nem esett jól a kézzel vagy szájjal történö kielégítés. A bajsza szúrt, a szakálla dörzsölt, a sörtéje felmart, a harapása sok volt, a nyelve is nyomott. Valahogy nem volt tökéletes, de a nö ezt a fájdalmat csak lelkileg kezeli rosszul, általában nem fáj annyira, hogy említésre méltó legyen, és túllép rajta, hát ez nem volt jó, nem esett jól, felejthetö, de gyerünk, lépjünk tovább. Néha még ilyenkor is színlel, pedig ennél rosszabb lépésre nem is szánhatná magát, amiröl a másik nem tud, azt ugyanis nehéz javítani.
A férfiak inkább testileg érzékenyek, a nök lelkileg. Anöknek a magaláztatás jobban fáj. A durvaság maga, egy durva csók, egy eröszakos falhoz préselés, vagy akár, ahogy a férfi, mint egy vaskos asztallap ráfekszik a nöre, és az ágyhoz szorítja. Kevesen szólnak az apró eseteknél, a nagyoknál, pedig néha nem is mernek ellenkezni, pedig ez a lelki fájdalom a nemi eröszakhoz hasonló, és a nö lelki életét darabokra zúzza, a szexuális érdeklödését pedig tönkreteszi.
Talán éppen ebböl fakad, a sok rémhírböl, az eröszakos eseményekböl, föként, ha ez fiatalon történik egy növel, hogy ritkán élvezzük, ha egy kicsit is eröteljesebb az élmény, ha erös, vagy akár fáj. Pedig a szenvedélyesség olykor egészen extrém dolgokra képes – értve ez alatt, még a gusztusosság határait megtartó helyzeteket.
Sok nö mindemellett arról panaszkodik, ha megtalálja azt a társat, aki óvja, szereti, tiszteli és nem mer a fejére nöni, az a férfi kevés neki, nem vonzó, nem kielégítö, nem motiválja tovább. Az ilyen férfiak, akik soha nem mutatják ki a férfieröt, egy modern típusba tartoznak, egy lágyabb fajtába, s bár az egyenrangúságot csodásan éreztetetik, nem szexuális erejük által kötik magukat a nöhöz, hanem eszmeileg, szellemileg. Ez fontos, és csodás élmény, azonban ha valaki szintén azt tudja mondani magának, nekem a testi élvezet, a szex fontos: akkor bizony e téren is tudni kell a másikat magunkhoz rántani.
Igaz ez fordítva is, a legtöbb férfi, akkor is, ha nem mutatja, vágyik egy erös nöre. Ma sok nöiesedö fiúval találkozhatunk, akik kalandokhoz bevállalják az erösebbik nöt, vagy éppen szeretöként óhajtják öt, de a mindennapokban keresnek egy gyengébbet egy óvni valót, egy esendöbbet, akivel finomkodó kapcsolatot képesek kialakítani.
A vágyak ki nem mondása borzalmas feszültségekhez vezet, ezek egymásra rétegzödése, pedig egy lelki szemétkupaccá alakul az emberben, amitöl sem elöre, sem hátra nem lát többé.
Mert miért jó, ha fáj?
Természetesen nem jó, ha fáj, de az eröteljességben rejlenek olyan vadságok, amik nem módosult tudatállapotban, azaz fel nem izgult állapotban komolyan elkeserítenék az embert. Az igazán feltüzelt pillanatokban, forró helyzetekben ezek beleférnek. Borzasztó halovány az átmenet, és nagyon nehéz eltalálni, hogy meddig mehetsz el. Ehhez kell a szerelem, a lelki ráhangolódás, a vonzódás, a szikra. A másik tekintetéböl, mimikájából, hangjából, illatából, és minden egyes mozdulatából tudod, hogy meddig mehetsz el, és mennyit engedhetsz meg neki. Egyfajta állandó elektroncsere zajlik, egy kölcsönös adok-kapok játék, ami olykor igencsak elvadulhat.
Karmolás, harapás, szorítás, préselés. Izgató nyögésekké, mámorító, ájulásszerü élvezetté tobzódhat benned, ha megtalálod a helyes arányt, az egyensúlyt. Fontos a fokozatosság. Az elsö csók, ha egy harapás, bizony taszító, és gusztustalan, és aligha nevezhetö szerelmeskedésnek, ha azonban 10 perce egyre hevesebben ölelitek egymást, olyan hosszú és szenvedélyes csók is elcsattanhat, ami felrepeszti ajkaidat, s a vér szivárog belöle.
Mindenki ismeri a lila színü foltokat a másik nyakán, s a haverok büszkén és röhögve mutogatják egymásnak horgászat közben a karmolásoktól díszítet hátukat. Olyankor nem fáj, olyankor élvezed, és jobban, mint bármi mást.
Most akkor mazo vagy?
Természetesen nem vagy mazochista, ha ezeket az élvezeteket szereted, sem pedig szadista, ha így, ennyire óhajtod a másikat a karjaidba zárni.
Korunk egyik örülete az ezoterizmus és hippi korszak után, a szabad szexualitás hirdetése. Gyakran azt hirdetik szexben légy szabad, és próbáld ki mindenkivel, akivel csak teheted. Ez borzalmas ellentmondás. A szexben minden vagy, csak nem szabad. A szex az anyaghoz láncol, hús, vér, váladék, méghozzá igazán élvezetes módon, és ha ezt tudod, és megérted, hogy a test örömeit erösíted akkor helyben vagy, akkor nem kell aggódnod. De a test önmagában is börtön, ezért a test kényeztetése, a testi, lelki orgazmus nem szabaddá, hanem valaki foglyává tesz, de ez egy önként választott börtön, és féktelen élvezetekhez segít hozzá.
A másik határozott fellépése, ölelése, karmolása, mindaddig taszítani fog, amíg nem vagy tisztában vágyaiddal, vagy félve a túlkapásoktól, bizalmatlanul, nem engeded meg neki, hogy igazán szeressen, addig ez önmegeröszakolás lesz, és többet ártasz magadnak, mintha az ágy két végében aludnátok. ha azonban igazán szerelmes vagy, beleférhet a fájdalom, azok az apró dolgok amik finoman fájdalmasak, mert az valójában öröm, a másik megszerzésének öröme, az összeforrás öröme, s ha igazán a szerelemröl, az önösségen, az ön-én-kielégítésen túlmutat, és nem erröl szól, akkor izgató, áhítatos és fájdalmasan finom.
(forrás)
