Lashlie barátom kért már régebben tőlem egy cikket a Deres Magazinba a fájdalomról.
A mostani dögmeleg éjszakák egyre jók számomra: némi ihletet adni 🙂

Ime a cikk:

FÁJDALOM A BDSM-ben …
…avagy a narkotikum ideológiája

Furcsa, hogy a BDSM-ben megélhető fájdalom mennyire más, mit a “hétköznapi” fájdalmak.
A hétköznapiak néha teljesen megkeseritik az ember életét.
És még azzal sem vigasztalhatja az ember magát, hogy a végén lesz egy orgazmusa jutalmul …

***

Sokan nem tudják megérteni, hogy a BDSM-ben miért „élvezetes” valakinek a fájdalom. Aki nem próbálta, annak szinte a lehetetlennel határos elmagyarázni, hogy mit lehet élvezni egy olyan dologban, mint a fájdalom, ami tulajdonképpen a hétköznapokban a szervezet védő-jelző rendszere, azt jelzi, hogy valami baj van.

Kissé utánaolvasva azonban kiderül, hogy a fájdalom és a kéj lényegében ugyanazon az idegpályákon halad, igy már könnyebben érthető a kettő kapcsolata.

A fájdalom és a kéjérzet összefüggésének nemcsak a tudatos gondolkodásban megjelenő alapjai vannak. Mert egy BDSM kapcsolatban a tudatban is meg lehet ideológizálni a fájdalmat: az alárendelt – és ez esetben kissé mazochista – fél valami hibát, bűnt követ el, amit a domináns fél büntetéssel, általában fizikai fájdalommal járóval honorál. A fizikai büntetés értelemszerűen fájdalmat okoz, de az alárendelt örömmel tűri ezt a fájdalmat, mert tudja, hogy rászolgált …

Milyen szép ideológia ez …

És valahol igaz is. De nem kell elfeledkezni arról, hogy ennek igen komoly biokémiai alapja is van a szervezetben. Aminek a kulcsa az endorfin.

„Az endorfin az endogén opioid peptidek gyűjtőneve, amelyek neurotranszmitterekként működnek.
Ezek a fehérjék a gerincesek agyalapi mirigyében és a hipotalamuszában termelődnek fizikai hatásokra,
izgalmi állapot esetén, fájdalomérzületkor, fűszeres ételek fogyasztásakor és az orgazmus időpontjában.
Képességeik lényegét tekintve hasonlítanak az opiátokhoz, azaz fájdalmat csillapítanak és
kellemes érzést idéznek elő.

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Endorfin)

Ezeket elolvasva már nem is kell túlzottan a fizikai büntetés nevelő szerepét, az önként vállalt vezeklést misztifikálni.

A BDSM-ben megélt élvezetes fájdalom hátterében is ilyen igen egyszerű, hétköznapi magyarázat húzódik. Azért jelent számunkra élvezetet a fájdalom, mert átélése közben felszabadul agyunkban a „megváltó” endorfin, ami kéjjé változtatja a kint, főleg, ha ezt egy rafinált felépitésű szexuális aktus közben éljük át, ahol a fájdalom és a kéjérzés még feltételes reflexek útján, rátanulással is kombinálódik.

Valahogy úgy, mint Pavlov kutyájánál …

Először csak egy gyengéd csippantás a mellbimbón, esetleg a csiklón orgazmus közben … Kicsi fájdalom, nagy élvezet. Rendszeresen alkalmazva – és fokozatosan emelve a fájdalom adagját – rövidesen az agy összeköti a két dolgot, a fájdalom és a kéj lassan már szinonimái lesznek egymásnak, növekszik a fájdalomküszöb, a szervezet egyre több fájdalmat elbir, s mindezt összeköti a kéjérzéssel.

És az endorfin mámorban úszó agy egyre többet és többet kiván. Az endorfin hatása, mint minden más narkotikumé, megszokható, sokaknál komoly – és akár veszélyes – függőséghez is vezethet …

És már nem lesz meglepő, hogy juthat el orgazmusig az, akinek esetleg épp hurkásra van verve a feneke, vagy épp tű szúrja át a mellbimbóját vagy a herezacskóját.

***

És végül egy tétova vers a kétfajta fájdalomról, a hétköznapi és a BDSM-ben megélt fájdalom különbségéről:

Térdelek némán

térdelnék némán
várva a mindent
a semmit
a reményt

csak lenne még erő
oly ifjú
mely képessé tenne …

sub-szégyenemre
már térdelni sem birok
öreg a test
kopott …

már csak kósza vágy
a térdelés kinja
bár még AZT érezném,
lennék képes ARRA a kinra

vénülő szolga gyenge siráma
lassan csak nevetség tárgya

gondolatban térdelek csak
ennyi maradt …

a perc halad
csak halad
életem marék pókháló
tenyeremben lassan
szétszakad …

(2010.07.02.)