Várom, hogy meglegyen az MRI vizsgálat. Hátha már többet tudnak majd. Közben olvasok, majd írok, írok, újra olvasok. Aggódok persze. Belenézek a cikkekbe, amit tegnap este kigyűjtöttem.

Mi is történt ma? Nem sok érdekes. Megkínlódtunk a gyerek új telefonjához grátisz kapott microSD kártyával. Amit a telefon képtelen volt leformázni. Fel sem ajánlott ilyen opciót. Persze így a kártya használhatatlan. Nem látja sem a telefon, sem a számítógép. Az én gépem sem. Windows alatt nem engedi formázni. Betettem a saját telefonomba, az rögtön kiírta, hogy a kártya formázatlan, akarom-e, hogy segítsen rajta. Akartam. Az eredmény siralmas. Más a telefonjaink márkája. Így sem jó az övébe.

Végül felhívtam egy régi kedvesem, kivel azóta is jó barátságot ápolunk, tud-e segíteni. Bár sok dolga volt, de eljött, hozta a saját okostelefonját, az csont nélkül leformázta a kártyát úgy, hogy az új készülékbe is jó legyen. Közben elgondolkoztam azon, hogy minek csinálnak egy telefonba microSD kártyának helyet, ha maga a készülék nem rendelkezik az első formázáshoz szükséges képességgel. Nem tudom. Pedig világmárka. -mosoly

Még mindig semmi. Eddig tartana egy MRI? Sajnos nem néztem meg az órát. Kezdek álmosodni. Kávét igyak? Illatmécsest gyújtsak? Vagy azt a különleges fehér gyertyát?