Találtam egy weboldalt. Illetve nem csak úgy találtam. Hanem megkerestem. Jártam már ott. Körülbelül két éve. Megnéztem újra.

Kissé olyan érzésem volt, mintha otthon lennék. A gondolatok nagy része hasonló. Valaki, akinek a zene a mindenséget jelenti, ahogy én is fogalmazok gyakran. Valaki, aki szerint a férfi legyen férfi, a nő meg nő, az értelmes tradiciók törvényeit elfogadva. A képi világ meg … nos, igen nagy az átfedés a saját dolgaimmal. Képek esőcseppekkel. Képek fekete madarakkal. Fekete rózsákkal. Képek a megfordított kézcsókkal … és az a szürrealisztikus kép is rajta… a hárfatestű asszony és a húsába feszülő húrokon játszó férfi …

Az oldal fekete. A fekete egy gyönyörű szin. Számomra soha nem a bánatot, a szomorúságot vagy a gyászt jelentette. Inkább valami telt, meleg, biztonságot adó szin. Az éjszaka szine. Mindig is imádtam az éjszakát. Minden varázsával.