Reggelre megint több, mint százhatvan hibás link. Amiket hétvégén már kijavítottam és kértem a Google-tól, hogy távolítsák el. Megint ott. Nekem már nem százhatvan, hanem nyóóóóc. Kínlódik vele a fene tovább. Ez volt a Google utolsó dobása.

Valamit kezdenem kell magammal. Este már éreztem azt a meg nem nevezhető és hatalmas feszültséget. Amire azt szoktam mondani, hogy nem tudom, mitől van. Dehogynem tudom. Csinálni kell valamit. Mától esténként megint zenét fogok hallgatni. Az az egy, amivel pótolni lehet, vagy kiváltani. Hát ez van. Éjjel már rezgett egy léc. Olyan, aminek nem szabad rezegnie. Aminek kötelező ott maradni a helyén.

Ilyenkor gondolom azt, hogy hiába vagyok öreg, nem bánnám, ha még öregebb lennék. Talán jobb lenne. Vagy ki tudja …

Hány hete is? Három vagy négy? Nem számolok vissza. Itt valahogy sose volt lényeges az idő, sem a terminus, sem a dátum … (Ez is érdekes, mert általában számon szoktam tartani bizonyos dátumokat.) Itt csak maga a dolog volt lényeges. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon hiányzik, mert jó volt. Élvezetes. No ez az, ami hiányzik. Nem gondoltam, hogy már pár hét után ezt fogom érezni …

Átkozott libidó …

Olyan szivesen mondanám erre is, hogy feladtam. De nem mondhatom. Mert ezt a feladást nem vagyok képes értelemmel szabályozni …