Mivel most sokan itt a blogon érettségi-lázban égnek – többek között magam is égtem egészen péntekig, mivel a Gyerek érettségizett – óhatalan, hogy előjönnek a hajdanvolt érettségi vizsga emlékei azoknál is, akik már évtizedek óta túl vannak eme jeles eseményen.

Nekem is előjöttek.

Főleg a magyar érettségi.

Akkor két részből állt (szerintem tán most is, vagy ki tudja …). Először volt egy irásbeli, majd hetekkel később egy szóbeli rész.

Nem sokat tanultam egyikre sem. Úgy gondoltam, hogy négy év magyar irodalom tananyagát nem lehet pár hét alatt megtanulni.

Na, azért ez igy nem teljesen pontos. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én szerettem a magyart, év közben is rendszeresen tanultam. Néha még versenyekre is jártam magyarból, de az még általános iskolában volt …

Irásbeli. Ha jól emlékszem, négy tétel közül lehetett választani. Nem emlékszem már mind a négyre. Csak arra, hogy benne volt Móricz regénye, A rokonok. Ezt a regényt utolsó évfolyamon tanultuk, akkor fogalmazást kellett róla irni. Általában jó voltam fogalmazásból, a helyesirás is megyegetett. A regény tetszett, megirtam a fogalmazást. Az értékelésnél tán 3 jegyet kaptunk, ha jól emlékszem. Tartalom, helyesirás, külalak. Ez mind ötös lett. De a három ötös mellé a tanárnő fűzött egy megjegyzést vastag piros tollal: Történelem tudás és három hatalmas piros kérdőjel viritott mellette, mert – történelem tudásom szánalmassága miatt – időben összekevertem az első világháború és a Tanácsköztársaság időbeliségét 🙂

Szóval irásbeli érettségi. Persze, hogy a regényt választottam. Megirtam szinte szó szerint ugyanazt a fogalmazást, mint anno magyar órán, gondoltam, ha ott jó volt, az érettségin is megteszi.

Aztán jött a szóbeli.

Emlékszem, heten mentünk be egyszerre és névsor szerint én voltam a hetedik. Volt hát időm.

Kis kitérő: iskolás koromban – hol örömmel, hol szenvedve – elolvastam minden kötelező olvasmányt. Egy kivételével. Ez egy Gorkij mű volt, a cime Az anya. Képtelen voltam átrágni magam rajta. A tankönyvben volt egy oldalas jellemzés az anya alakjáról, ezt elolvastam óra előtt. Volt egy csomó jegyem magyarból, reméltem, hogy megúszom a számonkérést.

A tanár elkezdett feleltetni. És négy-öt felelő után – akiknek kiosztotta az elégtelent – rá kellett döbbennie, hogy ezt a könyvet talán senki sem olvasta el. Dühös lett, jött a villámkérdés: mi az a mocsárkopejka? Ezt csak az tudhatta, aki tényleg elolvasta a könyvet. Miután a mocsárkopejka nem tudásának okán is kiosztott tiz elégtelent, felszólitott engem felelni (tudta, hogy én szeretem a magyart, és elolvasom a kötelezőket). Beszéljek az anya alakjáról, mondta.

Mivel azt az oldalt a tankönyvben a szünetben olvastam el, benne volt még a fejemben, elmondtam. Jó, elég, ötös, mondta. Megnyugodva leültem és úgy gondoltam, hogy a Gorkij novellával való harcomnak vége.

Szóbeli érettségi, tétel húzás. A papirszeleten egy szerző és egy cim… Gorkij: Az anya.

Forróság, hideg verejték. Atyaisten, mi lesz most? El kellet volna olvasni azt a nyomorult könyvet … késő bánat, eb gondolat.

Segédeszközként ott állt a teremben egy könyvespolc, rajta a kötelező olvasmányok. Egy lehetőségem volt: olvasni. Hatan voltak előttem. Még szerencse, hogy már akkor elég gyorsan tudtam olvasni, a szorongás még gyorsitotta az agyam. Körülbelül a könyv 2/3-áig jutottam. Kiirtam belőle pár jól hangzó idézetet, leskicceltem azt a fél oldalt, ami benn volt az irodalom tankönyvben az anya alakjáról – még emlékeztem rá – és akkor sorra kerültem.

Nem volt mit tenni, elkezdtem mesélni – jó bő lére eresztve – az anya alakjáról, beleszőve azt a pár idézetet, amit kiirtam a könyvből. És ami most következik, az nem hatásvadász fordulat, hanem a szintiszta igazság: épp akkor, amikor elfogyott a mondanivalóm, az érettségi elnök azt mondta, hogy köszöni, elég volt. Majd megkérdezte, hogy szerintem Viktor, a főszereplő miért nem foglalkozott a nőkkel.

Abban a könyvrészletben, amit ott a felkészülési idő alatt sikerült elolvasnom, szó nem esett női kapcsolatokról … Kinomban annyit mondtam, hogy szerintem azért, mert Viktort lefoglalta a mozgalmi munka. Érettségi elnök ismét köszönte, elég.

Ötöst kaptam. Megfogadtam, hogy egyszer elolvasom azt a nyomorék könyvet …

Még nem jutottam el odáig.

Érettségi találkozó, már nem tudom, melyik. Egy pohár bor mellett elmeséltem a tanárnak. Nagyon jót nevetett rajta.

Igy utólag már én is.