Főnix madár
A főnix egy mitikus szent tüzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt.
A főnix a monda szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt (attól függöen, melyik forrásban olvasunk róla). A főnix gyönyörü vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirrhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”.
A kínai főnixmadár inkább hasonlít egy pávára vagy fácánra. A kínai kultúrában az égi kegyelem jelképe volt.
A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerü témájává vált.
Ovidius: Metamorfozisok
egy szárnyas maga nemzi magát s örököst maga újul:
assyrok ezt phoenixnek hívják; semmi gyümölcsöt,
semmi füvet nem eszik: tömjén és balzsam az étke.
Ez, miután kerek ötszáz év adatott idejéből,
rengő pálmafa ágai közt és lombtetejében
karmaival s ragyogó csőrrel fölrakja a fészkét,
ebbe fahéjat tesz, meg a nardus zsenge kalászát,
porrátört cimetet, s mirrhát, ama sárgasugárút,
és ráül, s jóillat közt így végzi be életét.
S mondják: mely aztán ugyanily nagy korra kerül mind,
apjának teteméből új phoenix jön a létre,
ez ha erőre kapott s terhét már hordozni tudja
fészkétől a magas fát tüstént megszabadítja,
és kegyesen viszi bölcsőjét s apjának a sírját,
s át a legen Hyperionnak váráig elérve,
terhét már Hyperionnak teszi szent küszöbére (XV. 391 – 408)
Főnix és Jézus
A keresztény mitológiában a Főnix az örök megifjodás szimbóluma, majd a bizánci birodalom jelvénye lett. A templomi atyák Krisztus jelképévé tették, mint az élet feláldozásának (keresztrefeszítés, feltámadás) elképzelését, a tisztaság, a szüziesség megtestesítését. A pelikán Krisztus emberi mivoltát ábrázolta, a Főnix az istenit az élet győzelmét a halál felett. A keresztény középkor egyik legrégibb és legelterjedtebb természettudományos-vallásos irata, a Physiologus, mely a barokk korig döntő módon befolyásolta a keresztény müvészet állatszimbolikáját és ikonográfiáját, 7. fejezetében ír a Főnixről. A hamvaiból először féregként, majd a harmadik napon madárként Újjászülető csodás madár történetét Jézus következő szavaival hozza összefüggésbe: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt” (Jn. 10.17).
1989-ben Debrecen megyei város az 1693. április 11-én kiállított királyi oklevél alapján, a történelmi örökség szellemében fogadta el az alábbiakban leírt címerképet.
„Egyenesen fennálló égszínkék hadipajzs, alján három csúcsú halomból képzett zöld mező közepén zöld lombkoronájú pálmafa emelkedik. Alatta fehér színü gyapjas bárány áll, három lábával két nyitott könyvön, felemelt és kissé behajlított jobb első lábával aranyszínü kereszt rúdját tartja, a kereszten lecsüngő és szétterjesztett fehér kereszttel hímzett veres lobogó. A bárány egész testének súlyával a pajzs jobb oldala felé fordul és lép. A pajzs tetején nyílt sisak felett a koronán kiterjesztett szárnyú, mellén zöld borostyán koszorút viselő felemelt fejü és kitátott szájú főnix madár, mely a koronából felcsapó lángoknál magát perzseli. A sisak felső részéről egyik oldalon veres és fehér, a másik oldalon arany és kék színü címerrojtok futnak le szorosan a sisakhoz, illetve a pajzshoz simulva. A főnix madár feje felett tündöklő napot ábrázolnak.”
…és a hamuból újjászületik a Főnix madár… szárnyai mardosó tüzből, ha földi halandó sokáig nézi, őt magát is elemésztik a lángnyelvek…