Levél egy ismeretlentől

Kaptam egy levelet. Nem ma, már lassan két hete. Megválaszoltam.

Általában, ha megválaszolok egy levelet, ki szoktam törölni. Itt is, a mail fiókjaimban is. Ezt valamiért nem töröltem …

Azóta elolvasgatom néha. És örülök. Mert amit ir, komoly visszaigazolás számomra, hogy a blogjaim, netes irásaim nemcsak arra jók, hogy kiirjam magamból a feszültséget, bánatot, esetleg az örömet – azt sokkal ritkábban szoktam. Épp ezért sokszor érzem úgy, hogy a blogok tulajdonképpen panaszkönyveim … az élet ellenében. És sokszor hülyeségnek érzem, hogy a nagyvilág előtt panaszkodom. És sokszor lenne késztetésem arra, hogy nemcsak az itt-ott megkezdett blog-tojásaimat töröljem, hanem azon a blogon is nyomjak egy delete-t, ami 3 évem minden fontos érzését tartalmazza …

Szóval örülök. Hogy nemcsak magamnak használok az időnkénti panaszáradatos szófosásommal. Hanem másnak is …

Ime a levél:

„Szia!

Biztosan meglepődsz egy ismeretlen ninck váratlan levelétől… Nem is tudom, miért most írok. Régóta olvaslak már, itt is, a blogod is, más fórumokon is. Kezdetben a BDSM miatt. Arról akartam többet tudni. Aztán már nem azért. A saját szorongásaim, gondolataim, kérdéseim találom az írásaidban, és van, hogy a válaszokat is… Sokszor feketén látom a világot, de az, hogy olvaslak, többet segít, mintha bebújnék a sarokba, és sajnálnám magam, mennyire kibaszott velem (és persze csak velem) megint a sors… mint egy jó seggberúgás állj fel, és élj

Köszönöm.”

Én köszönöm 🙂