Tegnap este úgy felbosszantott, hogy ha eszembe jut, még mindig dühös vagyok. Kell ez nekem?

Egyik nap arról kérdez, hogy szerintem rá tudnám-e nevelni, hogy az élettársam vagy akár a férjem legyen. Megmondtam, hogy nem. Mert nekem nem ez az érdekem. Nincs szükségem már ilyenre. Kösz, volt elég. És ezt a témát már többször elővette. Nem én. Hanem ő. Eszembe sem jutott volna. Hisz tizenöt év van köztünk. Elmúlt már az az idő, amikor minden pasihoz férjhez akartam menni. Vagy legalábbis együtt élni vele. Örülök, hogy megtanultam élvezni az egyedülélést. Végre.

Másik nap meg azt a témát hozza fel, sokadszorra, amiről tudja, hogy a határaimon messze túl van. És begorombulok tőle. Mert maga a téma is undorit.
Az a kurva toalett szolgaság.

Annyi mindenben tudnánk használni a Ds-t. Miért jut ki mindig erre? Soha nem tenném meg persze, de az előbb eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer a nagy dolog végtermékét el kéne tenni és ha jön, belenyomnám a szájába … Megérdemelné. Már nem lepődök meg senki rohadt perverzióján. De nagyon sok olyan van, amiből engem hagyjanak ki. De mán jelleggel. Eszükbe se jusson. Főleg, hogy minimum százszor közöltem, hogy NEM.

ennyire hülye nem lehetsz, baszod. ezerszer megmondtam.
nem tartod tiszteletben
nem fogom azzal tölteni az estéimet, hogy hagyom, hogy egy értetlen, önző senkiházi szó szerint felforgassa a gyomromat és a hányingerig jussak el minden este a szar meg a húgy gondolatától. kurva szórakoztató.
ha a feleségedet is minden este valami baromsággal a sirba tetted, nem csoda, h mindig keserű meg komor volt
na csá. tele van a net cuki kis dominákkal, akik szivesen játszanak olyat, amit te igényelsz. mehetsz hozzájuk