Te nekem

beszédes képek
ostoba szöveg nélkül
napok egymásutánja
rettegő holnap nélkül
tüzek lobbanása
tikkasztó melege nélkül
lelkem boldogsága
a fájó magány nélkül
az élet múlása
a halál félelme nélkül

ez vagy nekem

forrás
melyből ihatok
étel
melyből éhségem oltom
viz
fáradt testem mosdatója
kéz
lelkem simogatója

ez mind Te vagy nekem

(én)

Neked Uram, Egyetlenem

Arra születtél, hogy az enyém légy.
Hogy a Tiéd legyek.
Hogy az Uram légy,
Mindörökre.
Hogy feloldódjak Benned,
mint arany a királyvizben.
Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger.
Hogy Nélküled már
szuverén önmagamban ne létezzek.
Adódik a kérdés: mi vagyok én?
Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?
Egy szubmissziv lény, aki abban,
hogy uralkodnak felette?
Még nem tudom.
De önmagamban már nem létezem.
Léted jelenti azt a tükröt,
melyben látom önmagam.
A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.
Ne tulajdonos legyek már,
hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.
Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.
Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.
Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésének.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy,
És az maradsz,
Mindörökre…
(én)