Frigid-e a nö?

A frigid nötöl rettegnek a férfiak, a frigiditástól retteg minden nö, olyan negatív képet vetít elénk már maga a szó is. Közben sokszor azt sem tudjuk, a frigiditás nem más, mint a nemi vágy csökkent vagy hiányzó volta, hogy a nök jelentös hányada átél frigid szakaszokat, s ha akár csak a természetben elöforduló példákat nézzük, ezt nem tekinthetjük, s nem is tekintjük patológiás müködésnek. Az viszont bizonyos, hogy föként Freud tehet mindenröl, s hogy a kasztrációs félelem helyett inkább csiklófélelemröl kéne beszélnünk.

Péniszirigyek és csiklófixáltak

Ahhoz, hogy tisztába tegyük, mi is az a frigiditás és miért mehetett át olyan jelentésbeli torzuláson, ami miatt szakmailag kénytelenek szinte kerülni a kifejezést, alaposabban meg kell vizsgálnunk a nök anatómiai és szexuális fejlödési tulajdonságait. Manapság, ha valakire azt mondjuk, frigid, inkább bántó, sértö módon tesszük azt, mintsem definiáljuk az illetö valamely müködésbeli problémáját – mint ahogy például egy cukorbetegség esetén tennénk. Ennek oka jó pár evvel ezel?ttre vezet bennünket vissza, mégpedig a szexológia és a pszichoanalízis atyjának nevezett Freudnak és követöinek munkássága idejére.

Freud sok egyéb mellett arról ismert mind a mai napig, hogy hajmeresztö dolgokat állított a szexualitásról, és azon belül is a nök szexhez való viszonyáról, aktusbeli képességeikröl és egyáltalán, lelki és szellemi fejlettségük szexualitásban való megjelenéséröl. Talán kevesen tudják, hogy ö volt az, aki a nök eleve korlátozott szexualitását megfejelte saját találmányával, a vaginális orgazmussal és annak feljebbvaló voltával, ami azóta is, hosszú évtizedek óta viták kereszttüzében áll, és nem csupán szakmai platformokon, hanem apró kávézóasztalok fölött is, mikor két nö intim titkairól beszélget, s egyikük csöndben szégyenkezik, amiért az ö orgazmusa alsóbbrendünek számít. De hogyan kezdödött mindez?

Freud nagy fába vágta a fejszéjét, mikor arra vállalkozott, hogy leírja a heteroszexualitás törvényszerüségeit, s ebböl igyekezett levezetni a homoszexualitás vagy a perverziók kialakulásának okait. Lehet, hogy eredményei megkérdöjelezhetök, de a szándékot értékelnünk kell, elötte még senki nem koncentrálta ily mértékben a saját és a köz figyelmét a szexualitásra. Mivel a nök szexhez való hozzáállása akkoriban fehér foltként volt jelen a köztudatban, alapvetöen férfioldalról közelített a kérdéshez, erröl az oldalról magyarázta a nöi szexualitást, s a gyermekkorig visszamenve igyekezett feltárni az alapvetö különbségeket férfi és nö között, ami egy szóban vált összefoglalhatóvá: pénisz. A nöi létforma és nöi szexualitás alsóbbrendüségének fö bizonyítékát a pénisz hiányában vélte megtalálni. Legyen elég felidéznünk a péniszirigység fogalmát, amit véleménye szerint a nök egy életen át éreznek, s a kasztrációs félelmet, ami a férfiakba hasít, mikor megpillantanak egy nöi nemi szervet – mindenki elött ismert fogalmakká váltak.

Alapvetöen a nök másodrendü szerepe az, ami arra késztette Freudot, hogy ne a nöi szexualitás jelenségeinek leírását készítse el, hanem mintegy útmutatást, szabályzatot hozott létre, hogyan is kéne müködnie egy szexuálisan jól funkcionáló asszonynak – és ezen a ponton volt szükséges bevezetni a hüvelyi orgazmus fogalmát. Ezek szerint a nöi orgazmus két fajtája ismert, a klitorális, azaz a csikló ingerlésével kiváltható és a vaginális, ami a hüvelyen keresztül történö behatolás közben átélhetö intenzívebb és felnöttesebb élmény. Mivel a csikló az egyedfejlödés során a pénisszel rokonítható, azaz a pénisz és a csikló egy és ugyanazon kezdetleges sejtcsoportra vezethetö vissza, Freud úgy vélte, a csiklóingerlés és az általa elért orgazmus fiús viselkedések, szükségképpen egy olyan nö életében, aki nöként viselkedik és elfogadja nöi szerepét, mindenképpen kiiktatandó.

Az anatómia közbeszól

A csikló kiiktatásával a nöknek tisztán hüvelyi úton kellett volna átélniük a szexuális gyönyöröket, ami fizikai felépítésüknél fogva mégsem olyan egyszerü, hisz mára jól tudjuk, a hüvely minimális számú idegvégzödést rejt, de tudjuk azt is, a csikló nem pontszerü, ami szemmel látható, csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy segítségével valóban elökészíthetö és segíthetö a hüvelyen keresztül, azaz behatolás közben átélt orgazmus, de annak kizárásával a legtöbb nö számára az együttlét óriásít veszít értékéböl. Természetesen a behatolás és így a férfi szükségességét hangsúlyozó elmélet érthetö, ha a hagyományos szerepek dicsöítését vesszük alapul, de ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogyan tehették magukévá ugyanezt észrevétlenül maguk a nök is, legalábbis részben.

A teória felállításától egyenes út vezetett ahhoz, hogy az ily módon élvezni nem képes, csiklófixált nöket szexuális zavarokkal küzdöknek bélyegezzék, frigidnek kiáltsák ki, amire a lehetséges gyógymód a pszichoanalízis, melynek célja a nök esetében, hogy visszavezesse öket a nemük által nekik szabott helyzetbe, szerepük megtalálásába és a passzív szex állapotába. Egyes korabeli orvosok egyenesen odáig merészkedtek, hogy mütéti beavatkozásokkal korrigáljanak a nök anatómiáján, csiklójukat máshová helyezve – kiderül ez többek között Marie Bonaparte egy dolgozatából, melyben a híres bécsi professzor, Haliban munkásságát méltatta, s Freud elméleteit is citálta. Ezen meghatározó évek azonban nem csak testileg károsították meg a nöket ilyen kísérleti mütétek folytán, hanem maradandóan rányomták bélyegüket lelki egészségükre is, és sok esetben máig ható lelkiismeret-furdalást és önmagukkal való elégedetlenséget eredményeztek.

Freud a fentiek mellett a nöi egyenjogúság harcosait a feminizmus által férfiasított frigideknek nevezte, ezzel is hozzájárulva a frigidség jelentésének módosulásához. A frigiditás az idök folyamán lassan egyenlövé vált az orgazmuszavarral, és egy olyan nö képét kezdte felidézni, aki nem képes élvezni a szexet, aki nem élvez el, aki merev és elutasító az ágyban, aki prüd, és alapvetöen: aki nem szereti a péniszt. A frigiditás mindazonáltal valamennyit megörzött eredeti jelentéséböl, hisz kezdetben jelentése hidegség volt, s orvosi szakkifejezésként még ma is olyan esetek jelölésére használják, amelyek a nemi vágy hiányát, átmeneti vagy tartós csökkenését mutatják. A nemi vágy csökkenésének számtalan következménye van, ami valóban elvezethet orgazmuszavarhoz is, de a háttérben mindenképpen a libidócsökkenés vagy libidóhalál áll.

Elsödleges és másodlagos frigiditás

Beszélhetünk elsödleges és másodlagos frigiditásról is. Elöbbi igen ritka, hisz olyan személyt jelöl (férfi és nö is lehet az illetö), aki még soha életében nem érzett nemi vágyat, aki se mással, se egyedül nem élt át orgazmust, és semmi sem képes kiváltani belöle szexuális izgalmat. Természetes, hogy egy ilyen nönek orgazmusa sem volt még életében, de ez már csak hab a tortán. Az aszexuálisok egy része tapasztalja magán a nemi vágy teljes hiányát, de ök sokszor tudatosan számolnak le a szexszel, s mivel mozgalmuk erösödik, így (a valós szexuális problémák mellett) egyfajta társadalmi értékrend tagadásának tekinthetö hozzáállásuk. A másodlagos frigiditás azt jelöli, hogy valamilyen fizikális vagy pszichés ok folytán az illetö átmenetileg nem alkalmas vagy nem képes a szexuális együttlétre. Angolszász nyelvterületeken a frigiditás helyett inkább az ISD (inhibited sexual desire) megnevezést használják ami gátolt szexuális vágyat jelent. Ennek számos oka lehet, és érdemes analizálni élethelyzetünket, ha azt gondoljuk, komoly és visszafordíthatatlan szexuális zavarral élünk. Még mielött frigidnek kiáltanánk ki magunkat, gondolkodjunk el az alábbiakon.

A szexuális kielégülés, különösképp, ha nökröl beszélünk, két szinten valósul meg. Fizikális és szellemi jó érzés kell ahhoz, hogy egy nö kellöen ellazult, kellöen felizgult és kellöen nedves legyen ahhoz, hogy a tényleges testi kapcsolat is kielégítö és élvezetet hozó legyen. Ebböl fakad, hogy a frigiditásnak, azaz a vágytalanságnak is e két helyen keresendö az oka, föleg, ha házilag orvosolható, átmeneti problémáról van szó. A szexuális együttlét az emberek álomképében, ideális esetben két, egymást szeretö és kívánó ember között valósul meg, e szerint tehát a pszichés háttér adott egy sikeres együttléthez.

Nök és férfiak is világéletükben ösztönösen tudták, hogy a nöi örömközpont a csikló, hisz az elöjáték leginkább ennek izgatásán keresztül váltja ki azt a hatást, amire a férfinak is elengedhetetlen szüksége van ahhoz, hogy sikeres legyen. Ha funkcionális oldalról közelítünk, tehát a fiziológiát vesszük alapul, akkor nem a nö izgalma az, ami fontos, hanem annak következménye, a megfelelö nedvesedés, mivel kenöanyag hiányában a pénisz is fájdalmasan kidörzsölödne. A nök pedig itt szembesülhetnek az elsö problémával, mivel kellöen fel lettek izgatva ahhoz, hogy megtörténhessen a behatolás, de ebben a pillanatban a helyszín áthelyezödik a hüvelybe, ahol az érzékelés a hüvely egyéb funkcióinak köszönhetöen meglehetösen korlátolt.

Tökéletes nö, helyettesíthetetlen férfi

Ha a klitorális stimuláció az aktus alatt semmilyen formában nem folytatódik, se a közösülés szögéböl fakadóan, se kézzel vagy egyéb módszerrel, a legtöbb nö felizgatva, de nem kielégítve fejezi be az aktust. Vannak, akik képesek kizárólag hüvelyi stimuláció mellett eljutni az orgazmusig, többek között a G-pont segítségével (ami újabb stresszfaktorrá vált a nök életében), de anatómiai kísérletek szerint a vizsgált nök kevesebb, mint 14 százaléka tudta biztosan megállapítani, hogy megérintették-e a hüvelyét. Mégis, mi készteti nök millióit mégis arra, hogy a hüvelyi orgazmus hirdetöi legyenek? Oka lehet ennek, hogy bár hüvelyinek érzékelik, valójában a csiklón keresztül történik az orgazmus, azaz a kettö együttes hatása ad különleges élményt a tisztán klitorális stimulációhoz képest.

Másik ok lehet, hogy meg akarnak felelni a mítosznak, a társadalom tudatalattijában élö képnek, vagyishogy olyan növel van dolgunk, aki szexuálisan tapasztalt, hüvelyi orgazmusra is képes, söt, még a G-pontját is megtalálta egy arra tervezett eszköz segítségével. A férfiak is sokszor osztoznak e szemléletben, hisz számukra legideálisabb az, ha péniszük segítségével, behatolás közben elégíthetnek ki egy nöt, helyettesíthetetlenül. A csikló izgatásához nem kell pénisz, de még csak férfi sem, könnyen és egyszerüen gyönyört hoz, ezáltal szexuálisan lelkessé és aktívvá téve a nöt, kockáztatva a félrelépést – nézzük csak meg a csiklót eltávolító kultúrák magyarázatát. Nö ne élvezze a szexet. Meglehetösen egyszerüen mondják ki, amit a nyugati kultúra a magasabb rendü orgazmus elérésével igyekezett megoldani.

A frigiditás, azaz a nemi vágy hiányának okai lehetnek tehát testiek és érzelmiek is, amennyiben a fent vázolt ideális helyzet nem áll fenn. Érdemes ezért végiggondolni, érzelmileg odaadóak vagyunk-e, biztonságban érezzük-e magunkat, hogy harmonikus, szeretö közegben gyakoroljuk-e a szexet. Ha féltékenység, bizalmatlanság, ki nem mondott önértékelési problémák, megfelelési kényszer, párkapcsolati zavarok vannak a háttérben, máris hendikeppel indul az együttlét. Ilyen háttérrel nehezebb ellazulni, nehezebben vagy egyáltalán nem jön az izgalom, elmarad a nedvesedés, fájdalmassá válik a behatolás, és nincs orgazmus sem.

Ha ez az állapot tartósan fennáll, frigiditásról beszélünk, mivel a szex egy sikertelen és kellemetlen kudarcsorozattá válik, minek oka ráadásul nem feltétlenül az attól szenvedö személy. Egy tapasztalatlan nö esetében egy ügyetlen férfi könnyen kedvszegö lehet, és ha tartós a kapcsolat, a nö könnyen frigiddé válhat. Ugyanez a helyzet, ha a férfipartnernek erekciós problémái vannak, ha korai magömléssel küszködik, s ha a nö saját igényei háttérbe szorulnak, föképp, ha még a férfi lelkével is törödve nem ad ennek hangot. Testi okai lehetnek a különbözö hormonális eredetü zavarok, szülés utáni hónapok, a szoptatás ideje, a problémás mensturációból vagy a klimaxból fakadó hormonzavarok is.

Hogy eldönthessük, min kell változtatnunk és mennyire súlyos a baj, tegyük fel magunknak a kérdést: az izgalom hiánya mindig fennállt? Ha a kérdésre igennel válaszol, érdemes felkeresni egy szakembert, szexológust, szexuálpszichológust, hogy kideríthessék, milyen mélyebben gyökerezö traumák vagy okok állnak a háttérben. Ha a kérdésre nemmel válaszolt, vizsgálja felül aktuális kapcsolatát, tárja fel öszintén, milyen a házassága, magánélete, van-e a partnerének szexuális problémája, erekciós zavara.

Ha ezek mellett még a stressz is fennáll az életében, ha nem megoldott a fogamzásgátlás, vagy bármilyen olyan trauma érte, amely mélyen kihat mindennapjaira, csak átmeneti zavarról van szó. Alapos elemzéssel, beszélgetéssel, a partnerrel való öszinteséggel, esetleg egy párterapeuta, egy szexuálpszichológus felkeresésével könnyen kijuthatunk a gödörböl. Ha mindez nem segít, sokszor egy új partner lehet a megoldás, a lényeg, hogy az örömöket feladni nem szabad, hisz az mindenkinek jár, és mindenki képes meg is élni azt!

[origo]