Nyögdicse épp egy szép blogot olvasott ebéd közben a függőségről. Tényleg szép.

Nyögdicse alkalomadtán szeret piszkálódni, de most nem. Hiszen épp evett, ami mindig békét és boldogságot hoz a lelkébe, főleg a szaftos nokedli, mert azt imádja … Vajon mi lenne, ha megmondaná a menzás séfnek, hogy neki ne küldjön húst, nem igazán van oda érte, elég a szaftos nokedli, meg a saláta … valószínűleg ütődöttnek néznék, amivel nem is tévednének sokat … hát igen, még a szaftos nokedlihoz is kialakulhat függőség.

Miután eltakarította a galuskát, kiváncsiságból beírta a Google-ba a társfüggőség kifejezést. Hallotta már ezt a szót … hol is? … ja, jó pár baráti beszélgetésben régebben, amit vele folytatott egy jóbarát … nem most volt, régebben, a BDSM-ről volt szó és Nyögdicse a végén már vért izzadva próbálta bizonygatni, hogy bizony a BDSM is egy függőség, mert olyan jó, amikor a dom szavát hallhatja, a kezét érezheti … a biztonság, amit egy ilyen speciális kapcsolat adhat a léleknek … mintha valami békés bárkában ringatózna a félelmek és felelősség nélküli boldogság tengerén … hiszen van, akire rábízhatja magát … Ó, te szószátyár liba, akkor azt is tedd már hozzá, hogy amikor így érezted és körömszakadtáig védted magad és vélt eszméidet, akkor még talán szub voltál …

Talán.
Esetleg.

Mert már akkor is megkapta beszélgetőtársától:

„Te nem szub vagy, hanem társfüggő. Csak nem akarod beismerni magadnak és körítettél egy szép, de hamis ideológiát hozzá.”

Hol is járok, gondolja most Nyögdicse. Ja, a társfüggőség. Hát, akit érdekel, más is beírhatja …

Aztán vagy egyetért vele, vagy sem. Az már nem Nyögdicse dolga.

————–

Szia! Van tipped, hogy hol találom meg a neten Varnyu kitűnő gyűjteményét?
Annyira hülye vagyok, hogy soha nem mentettem le – mert béna vagyok a technikához.
Köszönöm, ha tudnál segíteni.

…

Szia!
Tudomásom szerint sehol. És már sohasem.

…

Hümm.
De mit vétettek azok, akik ebből tanulni, okulni akarnának?
Miért jó kárba veszni hagyni ezt a jó dolgot?
Kit és miért büntetsz ezzel?

…

Senkit nem büntetek.
Nincs kárba veszve. Éveken keresztül sokan olvashatták és ha akartak, tanulhattak belőle.
Soha semmi nem tart örökké. Ennek is ez lett a sorsa.
Pontosan odakerült, ahová már való volt: a kukába.

…

Hátha megenyhülsz egy kis idő után. Nem gyötörlek. Köszönöm a válaszaidat, amiknek persze nem örültem.

…

Már kétszer megenyhültem. A dolognak tovább semmi esélye az életben maradásra.
Nem gyötörsz. Ha úgy érezném, már tilthattalak volna.

…

Remélem, van kivel komolyan és mélyen beszélgetned a dolgaidról.
Továbbra is szimpátiával figyellek, de egy kicsi aggodalommal.
Talán egyszer még az ilyen szilánkokból is megértem a működésedet.

…

Van. Mint mindenkinek.
Nincs miért aggódnod.

Megérteni a működésem?

„Srác: Istenem, csak egy kívánságom hadd legyen!
Isten: Legyen, fiam!
Srác: Atyám, építs nekem autópályát Budapest és Tokyo közé!
Isten: Ez lehetetlen, gyermekem! Kizárt! Képtelenséget kérsz! Kívánj mást!
Srác: Akkor azt kívánom, hogy értsem meg a nőket, Atyám!
Isten: Hány sávos is legyen az az autópálya?”

😉