Másrészt … gyerekkoromban volt egy cumim, olyan üvegre való volt, nem ilyen csilivili modern, mint amik most vannak. Még elsös koromban is úgy tudtam elaludni, hogy cumiztam. És közben egy pertli darab kirojtozott végével simogattam az orromat. A család csak úgy hivta, hogy a piszkáló. Amikor hazajöttem iskolából, elsö dolgom volt a számba venni a cumit, és az orromhoz tartani a piszkálót. Jó érzés volt. Nem azt akarom mondani, hogy szerelmes voltam ezekbe a tárgyakba. Szerintem én még akkor tán a szerelem szót se ismertem. De az biztos, hogy kedveltem ezeket. És nagyon nehezen tudtam leszokni róluk. Elsö osztály után nyáron keresztanyámékhoz mentünk a Balatonra. Anyám elbeszélgetett velem elötte, hogy én már nagy gyerek vagyok, ne szégyenitsem már meg öket azzal, hogy oda is elvisszük … Egy hétre mentünk. Mivel nagyon szerettem volna menni, beleegyeztem, hogy a cumi meg a piszkáló otthon marad …

Nagyon nehéz volt az elsö éjszaka nélkülük. De aztán egy hét alatt megszoktam. Nem tudtam, hogy anyukám azért titokban magával hozta öket, ha mégse tudnék nélkülük meglenni. Eltelt az egy hét, hazamentünk. Otthon elsö dolgom volt, hogy kértem a cumimat. Amikor bevettem a számba, hányingert kaptam töle. Soha többet nem kellett. És a piszkáló meg kellemetlenül csiklandozta az orromat. Nyugdijba küldtem öket.

Anyámat is meglepte, hogy ilyen gyorsan ment a leszokás.

Az orális fixációra való hajlamom megmaradt. Ebböl ered az evés túlzott szeretete, a cigi. Ezek nem hasznos dolgok. Károsak. De ide tartozik az orális szex is. Úgyhogy minden rosszban van valami jó is.