Fuss, Emberállat
Fuss az Életért

Szaladj, hogy éhen ne halj
Rohanj, hogy zsákmány se legyél.

Aztán majd, ha erőd véget ér,
öreg leszel
és a vég elér,
csak állsz és vársz …
sorsod az áldozat
vagy éhhalál.

De addig fuss,
hogy perc nyugtod ne legyen
és elmondhasd,
hogy végigrohantál az Életen.
És nem láttad a szépet,
a csodát,
mert sorsod nem volt más,
mint őrült rohanás …

Én állok. És nem félek.
De látok és nézek.
És észlelem köröttem
a Csodát, a Szépet.

Tán nem élek sokat,
csak pár percet, de boldogat.
Mert ember vagyok,
nem vadállat …
És a túlélésért
nem rohanok fejjel
a világnak.