Ment az autó … szép április volt … mint most is. A lány ott ült az apja mellett … képzeletben forgatta a kormányt, mintha ő is vezetne. Nyáron lesz módja megtanulni. Szerették volna, ha megszerzi a jogositványt. Meleg tavaszi délután …

– Anya, én nem megyek haza busszal. Olyan rossz érzésem van. A múlt hónapban a busz kétszer kis karambolozott ugyanabban a kanyarban. Megyek vonattal.
– Ne bolondozz már, két nagy utazótáskával? Át kell szállni. Gyere haza a busszal.
– Nem. Nem megyek. Mondtam, hogy olyan rossz érzésem van.
– Jó, akkor elmegyünk érted apáddal kocsival.

Meleg tavaszi délután … képzeletben forditja a kormányt a kanyarban. Miért nem fordul az autó? Istenem …

Két férfi állt az út szélén. Valami kerti munkából tartottak haza. Csak azt látták, hogy az autó többször megperdül, felborul, eszelős mozgással pörög … Majd be az út menti mély árokba, neki egy fának. Atyaisten, ebben senki nem maradt életben … Meg kell azért nézni …

Mire odaértek, a lány már mászott ki a fejre állt és oldalára dőlt kocsi lehúzott ablakán. Mert az ajtót nem lehetett kinyitni. Aztán a két férfi segitségével az apa és az anya is kiszállt a ronccsá tört kocsiból. Pár karcolás. Semmi egyéb.

Mennyi idő lehetett, amig a kormányatört kocsi pörgött és becsapódott? Talán 10-15 másodperc … Igen, ennyi idő alatt le tud játszódni az ember szeme előtt az addigi élete filmje … Amikor az évet másodpercben mérik …

Régen volt. Abban a kocsiban még nem volt biztonságiöv. Be sem lehetett volna szerelni. Öreg Skoda Octavia … Ha az anyja – aki a lány háta mögött ült – a legmegfelelőbb pillanatban nem kapja el a lány mindkét vállát és nem szoritja vasmarokkal az üléshez … kirepült volna a szélvédőn. Igy megúszta. És életben maradt. Újraszületett.

Milyen vicces az élet … a kocsiban volt egy kislemez, bakelit, a lány előző nap vette … és a pörgés közben az járt az eszében, hogy csak a lemez el ne törjön. Mert szerette a zenét. És még nem is tudta meghallgatni.

Milyen vicces az élet … épp április elseje volt.

Milyen vicces az élet … a kormány anyagkifáradás miatt tört el. Ott, abban a pillantban. És abban a bizonyos kanyarban …

Másnap feltette a fekete korongot a lemezjátszóra. Végre meghallgathatta a zenét. Vidám szám, mint egy induló. Nem is értette először, hogy miért kapott sirógörcsöt közben. Aztán rájött. Mert akkor a zene hallgatása közben döbbent rá, hogy meg is hallhatott volna … ha az anyja nem szoritja bele az ülésbe … de az anyjának köszönhetően túlélte. Ezek szerint most újraszületett.

A zenét teljesen vélelenül találam meg a Youtube-on. Ma este a DC-n hallottam egy régi számot, annak a feldolgozásait kerestem. És megláttam az előadó nevét és a cimet ott jobb oldalt a listán … Már nem emlékeztem rá régen. A kis bakelit lemez is az enyészeté lett.

Lieutenant Pigeon – Mouldy Old Dough

…először nem is tudtam, honnan ismerős az előadó … de pár pillanat és újra ott ültem az irányithatatlanná vált kocsiban … és még azt is éreztem, hogy az anyám ujjai a vállam fölött átnyúlva szinte belevájnak a kulcscsontjaimba …

Azán meghallgattam egy párszor a videót. Megirtam a posztot. Ma már szombat van. Holnap meg május első vasárnapja …. anyák napja … -mosoly