Még soha nem tett be ilyen gennyes zenéket. Gennyesen romantikusokat. Érzelmeseket. Még soha nem válagatott előtte. Ha jött, betallózott egy könyvtárat, amit aktuálisan épp ronggyá hallgatott és hadd szóljon. Leginkább rock.

Az ölelés közben felhorgadt benne valami … indulat? harag? Nem is tud nevet adni annak az érzésnek. Könnyeket csalt a szemébe. Pedig nem akarta.

Mit tettél velem, te rohadt szemét? Én már senkihez nem akartam kötődni. Sehogy. Elég volt már. Egy életre. – Közben kitörölte a könnyeket a szeméből. Egy domina nem sírhat ilyen helyzetben. És nézte a mosolygó szemeket.

Én nem vagyok egy szerelmes típus, de mindig jövök – volt a válasz.

A csókok közben pofonok csattantak – sose ütött meg embert rajta kívül -, szemen köpte – ezt sem csinálta -, közben látta, hogy valami, ami nem nevezhető másnak, mint gyönyörnek, elömlik a férfi arcán … talán ez lehet a megalázottság érzésének gyönyöre? … valószínűleg.

Majd egy pillanat alatt fordult a leosztás, a férfi felemelte a nő kezét … milyen finom, vékony kezed van, az ujjaid is – mit is mondott az elején … valami ilyet: azt hiszem, bele fogok szeretni a kezedbe – és határozottan a slicce felé terelte. Na nem, barátom, azt nem te határozod meg, hogy mikor kerül oda a kezem, vagy egyáltalán odakerül-e.

Szembenéztek, mosolygó, kiváncsi szemek fürkészték egymást. A nő közben arra gondolt, amit eddig csináltak, ami nekik a D/s esszenciáját jelenti már régóta és amiről senkinek soha nem beszélnek … annyira nem szokványos, hogy mindkettőjüket őrültnek néznék, jöhetne a közös szoba a vigyorgóban, és vizsgálhatnák rajtuk, ami nincs és nem is lehet. De mégis van, kettejük között már régen létezik, letesztelték sokszor, mert bár szabadon gondolkozóak mindketten, ők sem hittek az ilyenben.

Snitt. És már a férfi ott fekszik a nő talpai alatt, arcán valami … hogy is lehetne mondani … kissé földöntúli mosoly … a nőben csak egy pillanatra villan fel a régi kérdés, ugyan hogy szeretheti valaki, ha szönyegnek, lábtartónak használják … már nem foglalkozik vele, mert megtaulta élvezni az érzést, amit a has puhasága, a talpába ömlő forróság okoz, és már megtanulta azt is élvezni, hogy néha van egy saját élő szőnyege … azt is, hogy milyen a hatalom tudata, hogy adhat és elvehet kedve szerint, milyen a másik kiszolgáltatott testének érintése a legbensőségesebb helyeken … elég lenne egy óvatlan mozdulat, némi hév és ha nem vigyáz, sérülést is okozhatna … az ő kezében van a felelősség, hogy ne tegye, mert a másik odaadta magát neki. Persze csak egy időre. És nem élhet vissza az ajándékkal. Egy kiszolgáltatott szub teste mindig ajándék, meg kell becsülni, vigyázni kell vele, mert nem egy csokit, egy csokor virágot, ékszert kapott ajándéka, hanem egy élő embert, annak minden belévetett bizalmával. Játszani lehet az ajándékkal, de nem a bizalommal.

Milyen sok fajta BDSM/Ds létezik … nincsenek szabályok rá, sem egzakt definíciók, hogy mi is az … körvonalazni lehet, de az csak a széleken ad egy-egy tájékozódási pontot, messze jár attól, hogy lefedné az egészet.

Kettejük D/s-e nemcsak azért különleges, mert az övék, hanem azért is, mert még egyikük sem hallott soha arról, hogy ilyen alapokon is működhet …

Pedig működik. Élvezik már évek óta.
És tudják, hogy a dolog valós mibenlétét soha nem fogják megosztani a világgal.
Mert nem tartozik senkire.
Mert csak az övék.
Különleges. Nekik különlegesebb, mint bármi más, amit a hosszú évek során hallottak róla.

Vajon most meddig fog hiányozni? Megúszom pár órával, vagy még holnap is érzem – töpreng a nő és írás közben hallgatja a gennyes zenéket.